Egy alkalommal Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?”
Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem: a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett.
Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.”
Máté Evangéliuma 19, 27-29
Régen a nevelésben a büntetés és a jutalmazás módszereivel szoktatták jóra, több szorgalomra az embereket.
Szent Pétert is az a kérdés érdekli: milyen jutalom jár a Krisztus-követés fejében? Megéri-e ekkora áldozatot hozni? Érdekes, hogy ezért a kérdéséért Jézus nem hordja le a feket földig, nem feddi meg, hanem konkrét jutalmakat helyez kilátásba számára és a többi követőinek.
A jutalmak első fele inkább eszkatológikus, de korántsem mondható kevésnek, vagy elégtelennek, mert igazi lelki hatalmat tulajdonít a hűséges követőinek.
A második része a jutalmaknak már evilági értékeket tartalmaz. Új kapcsolódásokat, viszonyokat helyez kilátásba, amelyek egy új lelki közösséget jelent a követők számára.
Nem a lemondás nagyságára hívja fel a figyelmet, hanem inkább arra a gazdag lehetőségre, amelyet egy közösség jelenthet az apostolok, Krisztus-követők számára. Az újszövetség népe nem magányosan bandukol az üdvösség útján, hanem igazi lelki társakat kap ajándékba. Ez az újszövetségi közösség jelenti azt az új családot, amellyel minden Krisztus-követő gazdagodhat.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda