14. február, 2021Igehirdetések Akarom! Tisztulj meg! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   Abban az időben: Egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve.

Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal: „Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik.” Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.

                                                      Márk Evangéliuma 1, 40-45

   A Leviták könyvének 13. fejezete részletesen leírja, hogy mi tartozott a lepra kategóriájába és a beteggel kapcsolatos eljárást. A különböző bőrelváltozásokat, pikkelyes bőrbetegségeket sorolták ebbe a kategóriába, és nem tartozott szorosan a mai lepra fogalmához. A lepra miatt a beteget elszigetelték a közösségtől, és a táboron kívülre kellett mennie, önellátó életmódot kellett folytatnia. Ennek az elszigeteltségnek köszönhető a beteg állapotának a súlyosbodása, hiszen egyedül kellett szembenéznie betegségével. Csak a papok által megállapított gyógyulást fogadták el érvényesnek.

   Most gondoljunk egy olyan betegre, aki gyógyíthatatlan betegségben szenved. Figyeljük meg azokat a fázisokat, amelyeken többé-kevésbé keresztül kell mennie.

   Az első fázist a tudatlanság időszakának nevezik. Az orvosok elkendőzik a beteg állapotát és többnyire a rokonsággal tudatják. A beteg kételyei, tudatlansága miatt egyedül marad, rokonaival is megromolhat a kapcsolata.

   A második fázis a bizonytalanság állapota. A beteg szeretne többet megtudni állapotáról, betegségéről, de szándékosan olyanoktól érdeklődik, akik biztosan nem tudnak semmit, vagy keveset tudnak megmondani az állapotukról. Hangulatváltozások jelentik ezt az időszakot, szorongásokkal társulva.

   A harmadik az elutasítás fázisa. A beteg valamit megsejt súlyosbodó betegsége láttán, de nem tudja elfogadni annak végzetes kimenetelét. Amikor értesül gyógyíthatatlan betegségéről, akkor ez első védekező mechanizmusa a tagadás, és az elutasítás.

   A következő a düh fázisa, amikor verbálisan is kifejezi szomorúságát, elégedetlenségét, haragját. A beteg mindenkire kezd haragudni, ezt az időszakot nagyon nehéz kezelni.

   Az ötödik szakasz az alkudozás fázisa, amikor a beteg önmagára tekint és saját életében keresi a betegségének az okait. Olyan szentírási szakaszok foglalkoztatják, amelyek a betegséget és a halált a bűnnel kapcsolják össze, pl.: a bűn zsoldja a halál stb. Az emberben felébred a bűntudat, amelyet mai nyelven frusztrációnak neveznek. Ebben a szakaszban a beteg alkudozni kezd, kompromisszumokat köt környezetével, próbál kiengyensúlyozottnak látszani. Visszatekint az életútjára, reménnyel tölti el.

   A hatodik fázis a búskomorság, a visszatekintés egyben lezárást is jelent. A betegben tudatosul az egészség visszatéríthetetlensége, szomorúság vesz rajta erőt. A depresszió két irányban érinti: jelenlegi helyzetére tekintve és a jövőjét tekintve. A halál sok titkot tartogat magában, ezért nehéz szembenézni vele.

   Az utolsó fázis a belenyugvás időszaka, amikor a beteg elfogadja az elkerülhetetlent, kevesebbet beszél és eszik, teljesen önmaga körül forog. Ebben az időszakban megerősödik a nonverbális kommunikáció: csendes jelenlétünk, a haldokló kezének a megsimogatása, verejtékező homlokának a letörlése. „Mit adhatunk egy haldoklónak élete utolsó félórájában? Hitet, hogy nincs egyedül!” – írja Teréz anya. A legtöbben ebben az állapotban már megbékélten várja a halált. Gyakoriak a „halálos ágyi víziók” – halott rokonok, vallási alakok látása – mindez a halál közeledtét jelzi.

   A leprás talán ezeken a fázisokon ment keresztül, amikor érezte, hogy nincs embere, aki rajta segítsen, ezért Istenhez fordult. A hit, a gyógyulás reménye sok erőt ad egy megbélyegzett, gyógyíthatatlannak tartott beteg számára.

   A gyógyítással Jézus nemcsak a beteg teljes egészségét adja vissza, hanem teljesen rehabilitálja, visszaadja társadalmi, közösségi életét. Megszűnik a kirekesztettség szörnyű átka.

Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…