Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála. Ő el is ment, és asztalhoz telepedett.
Amikor a farizeus látta, hogy Jézus étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt hozzá: „Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Hát nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is?
Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!”
Lukács Evangéliuma 11, 37-41
Jézus keményen megszólja az Őt megvendégelő farizeust.
Ritkaságszámba ment, hogy egy farizeus mehívja Jézust egy közös étkezésre. Ezek mögött, leple alatt általában valamilyen érdeklődő kíváncsiság, ellenőrzési szándék volt. Tesztelik Jézus személyét és magatartását. Ilyenkor szándékosan olyat tesz, ami kimozdítja a megvendégelőit a komfortzónájukból. Most a tisztaság kérdése kerül megtárgyalásra.
Ahogyan bent, úgy kint, mondja Jézus. Nem a külső szertartások megtartásától függ a belső tisztaság, hanem inkább a nagylelkűség gyakorlásától.
Hiába tisztítja meg valaki a külsejét, ha a lelke mélyén meghasonlott önmagával. Istennek az tetszik, ha mások felé nyitottak vagyunk, és ki tudunk mozdulni a kereteinkből, a határoltságainkból.
A szív tisztasága a rászorulók megsegítésére való készséggel kezdődik. Másképpen csak üres szertartásossággá fajul az egész, de nem üt át a lélek finom rétegein.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda