13. október, 2020Igehirdetések No comments

   Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála. Ő el is ment, és asztalhoz telepedett.

   Amikor a farizeus látta, hogy Jézus étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt hozzá: „Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Hát nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is?

   Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!”

                                                         Lukács Evangéliuma 11,37-41

   Nem véletlen, hogy Jézus nem tartotta be a tisztálkodási szabályt. Szándékosan elmulaszotta, hogy ürügyet adjon a tanításra. Jézus számára egy új fajta szabály a fontosabb. Az alamizsna külső és belső megélése. Ez a lukácsi téma fő vezérfonala. A figyelmet az almizsnálkodásra tereli.

   Esztelennek nevezi a farizeusokat, mert a külső szabályok aprólékos betartásán kívül semmivel sem foglalkoztak. Ugyanakkor rámutat arra a belső gazdagságra, amelynek birtokában voltak. Ezt a szegények javára kellett volna fordítsák. Nem az a hibájuk, hogy belsőleg szegények, hanem az, hogy gazdagságuk ellenére nem szenteltek elég figyelmet a szegényekre.

   Külső vallásosságunk csak akkor lesz eredeti, ha a belsőt jócselekedetekkel gazdagítjuk. Másképpen a vallásosságunk üres rítussá szüllyed. Igazából az tesz tisztává, ha bizonyos határokat áthágunk azért, hogy segítségére siessünk a nélkülözőknek. Istennek az a fajta vallásosság tetszik, amely megszegi a kenyeret az éhezőknek, irgalmas a bántalmazóival szemben.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…