Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: ,,Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad?”
Jézus ezt felelte nekik: ,,Sohase olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett és megéhezett ő, és akik vele voltak? Hogyan ment be az Isten házába Abjatár főpap idejében? Megette a kitett kenyereket, amelyeket nem volt szabad megenni, csak a papoknak, és adott a vele lévőknek is.”
Majd ezt mondta nekik: ,,A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is.”
Jézus ezután ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy elszáradt kezű ember. Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene.
Jézus felszólította a béna kezű embert: ,,Kelj fel, állj középre!” Azután így szólt hozzájuk: ,,Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat? Életet menteni vagy valakinek a vesztét okozni?” Azok csak hallgattak. Erre haragosan végignézett rajtuk, és szívük keménységén elszomorodva azt mondta a (béna kezű) embernek: ,,Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.
A farizeusok ekkor rögtön kimentek, és tanácsot tartottak ellene a Heródes-pártiakkal, hogy hogyan okozhatnák vesztét.
Márk Evangéliuma 2,23-3,6
Jézus szombati napon gyógyít, ami szakítást jelent a szombati tiltó paranccsal. Ha szombati napon gyógyít, akkor törvényt szeg meg, ha nem gyógyít, akkor Istent gyengének tűnteti fel, illetve betartja a törvényt. Jézus nem a hatalom fitogtatásának kedvéért szegi meg a szombati előírást, hanem az irgalmas Istent akarja bemutatni. Számára fontosabb az ember egészsége, mint emberi törvények betartása. Isten szándéka eredetileg az volt a szombati törvénnyel, hogy lehetőséget adjon az embereknek a pihenésre, a lelkiekkel való foglalkozásra, kikapcsolódásra. Az élet néha bonyolultabb, mint a rituális előírások. A kalászszedés története a rituális tisztaság és a szívbeli törvény közti feszültséget mutatja be. Ugyanakkor a liberalista szemléletmód sem lehet a liturgia barátja, mert minden értéket igyekszik felrúgni. Az ideális a szívbéli törvény és a rituális tisztaság, szabályzat egyensúlya lenne. Vallásosságunk csak akkor lesz hatékony, ha átjárja a hit, szeretet és remény erénye.
A vasárnap csak akkor válik az úr napjává, ha továbbra is emberségesek maradunk, s nem a saját kényelmünket, vagy ártatlanságunkat akarjuk igazolni, hanem arra törekszünk, hogy jobb emberek, jobb keresztények lehessünk. Másképpen csak merő képmutatás marad a vasárnapi kereszténységünk. Nincs kétfajta kereszténység, egy hétköznapi és egy vasárnapi, hanem a hétköznapokban mutatjuk be az életünk liturgiáját, amely vasárnap csapódik le, vagy vasárnap kellene beérjen. A vasárnap azt kell tükrözze, amit a hétköznapokban megélünk.
Jézus számára az Úr napja a feledhetetlen emberi találkozások, istenélmények napja, amikor az ember magába tekint és újra felfedezi emberségének mivoltát. Azt, hogy nem robotok, gépek vagyunk, hanem Isten hasonmásai. Ugyanakkor a mások felé fordulás napja is, hiszen a közösségben történik az istentisztelet, a közös imádság, ahol Jézus biztosít minket jelenlétéről.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda