> A hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! - Imalánc.ro
 
1. szeptember, 2018Igehirdetések A hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:

Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!” (Mt 25, 21)

   Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét.

   Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!”

   Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: „Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!” Válaszul az úr ezt mondta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék: és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”

                                                                    Máté Evangéliuma 25, 14-30

   A talentumot az ókorban tömeg- és pénzegységként használták. Izraelben a tanlentum megegyezett a szíriai és türöszi talentumokkal. Jézus példabeszédében azonban más jelentése is van. Az evangéliumban szereplő talentum ebben az esetben az Istentől kapott kegyelmi ajándékokat jelenti. Isten mindenkinek kedve szerint osztogatja a talentumokat. Hasonlít picit ez a szőlőmunkásokról szóló példabeszédhez (Lk 20, 1-16). A külföldre készülő ember tulajdonképen Isten megszemélyesítője. A munkások pedig az embereket jelképezik.

   A példabeszéd igazi mondanivalója az, hogy nem számít Isten kinek mennyi talentumot adott, hiszen senkitől sem kér számon többet annál, mint amit adott. Az arány egy az egyhez. Mindenkitől a kapott kegyelemnek a dupláját követeli. Ha figyelembe vesszük azt a tényt is, hogy egyes emberek milyen sikeresen tudták kamatoztatni talentumaikat, akkor aránylag Isten keveset kér számon. Ebben az eljárásban nem Isten büntetésének a kihangsúlyozását látom. Nem akarta megbüntetni azt, aki elherdálta a talentumát, de nem volt más lehetősége. A kapott kegyelemnek csak akkor lesz igazi értéke, ha felhasználjuk, kamatoztatjuk, befektetjük. Isten azonban nem bánja meg kegyelmi adományait (Róm 11, 29). Azért adja őket, hogy a hasznunkra váljanak.

   Az egyik gondolkodó szerint, ha valaki tehetséget kapott ész nélkül, az már mehet a temetőbe. Nem az a fontos, hogy ki mennyit kapott Istentől, nem a mi dolgunk megítélni Isten akaratát. A lényeg az, hogy értelemszerűen, üdvösségünk szempontjából kedvezően használtuk-e fel a kegyelmeket, vagy sem.

   Nem véletlen az a jézusi megállapítás sem, hogy sokan meg vannak híva Isten országában, de csak kevesen jutnak be. Mindenki meghívott, de kiválasztott a felhasznált kegyelmek által lesz valaki. (Mt 22, 14) Pontosan ezért használjuk fel teljesen adottságainkat, hogy majd mi is az Úrtól a következőket hallhassuk: “Jól van, te hűséges, derék szolga – mondta neki ura. – Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!” (Mt 25, 21)

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom