Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: 
„Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak.
Azok így válaszoltak: „A júdeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Júda földje, bizony nem vagy a legkisebb Júda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.”
Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!” Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek.
Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincses zsákjaikat és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.
Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.
Máté Evangéliuma 2, 1-12
Vízkereszt napján az Egyház a három bölcs látogatásáról elmélkedik, akik hallgattak az isteni sugallatokra és értettek az isteni jelekből. Ha figyelmesen olvassuk az evangéliumot akkor megértjük, hogy ezek az emberek hosszú utat tettek meg a Messiás megtalálásának érdekében.
Nincsenek különleges terveik, midenkivel szívesen szóba állnak, még Heródessel is, akinek hátsó szándékai vannak. Viszont nem szállnak el, hanem minden akadály ellenére egyre közelebb kerülnek az úti céljukhoz.
Az őszinte kereső emberek nem tévednek el, mert útjukat Isten gondviselése fémjelzi.
Ajándékaik királyhoz illő adományok, amelyek az emberi és isteni élet jelképei, hiszen a tömjén Istennek kijáró áldozati adomány, amely őszinte imádságainkat fejezi ki. Az arany a nemesfémek egyike, amelyet a királyoknak szoktak adományozni. A mirha pedig a halottak testének bebalzsmozására emlékeztet, és Jézus betániai megkenésére. Röviden kifejezik Jézus életének fontosabb jellemvonásait.
Valóban király, mert Isten egyszülött Fia. Neki kijár minden áldozat, hiszen Ő az egyetlen főpap, aki hatékonyan közbenjár értünk, és teste nem semmisül meg, hanem a feltámadáskor valóságosan megdicsőül, és a feltámadás sajátosságait viseli magán. Krisztust mindig megtaláljuk, ha nyitottak vagyunk Isten finom jelzéseire.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda