Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől.
A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt:
„József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti:
„Velünk az Isten.” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki.
Máté Evangéliuma 1, 18-24
Jézus születésének a történetében Szent József a bölcsesség megtestestője.
Nem akarja Máriát megalázni azzal, hogy feljelenti, vagy nyilvánosan elbocsátja, hanem titokban akarja elküldeni őt. Az evangélium megjegyzi róla, hogy igaz ember volt.
Bár nem érti a Boldogságos Szűz Mária körül történt csodákat, eseményeket, nem kapkodja el a döntéseit, hanem megfontoltan méreleggel és bölcsen cselekszik. Ennek köszönhetően nem szalasztja el azt a lehetőséget, hogy behatóbban megértse a történteket.
Az Úr angyalának köszönhetően értesül a születés hogyan-járól, és felvállalja a Megváltó nevelését, pedig joga lett volna a visszautasításra. Számára megtiszteltetés a nevelő atyaság. Ezzel írta be magát örökre a történelembe, és lett a jegyesek, házasok védőszentje.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda