Abban az időben mivel közel volt a zsidók húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. 
Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?”
Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!”
A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?”
Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak.
János Evangéliuma 2, 13-22
A szent dolgokat kivonják a közönséges használatból. A Templom Izrael legszentebb szentélye volt. Jézus megbotránkozik a Templom előcsarnokában történő kereskedés miatt. Megszentelt helyen nem szabadna helyet adni a kereskedelemnek. Isten házának meg kell adni a szent jelleget. Izraelben a szentésgtörőket halálbűntetéssel sújtották.
Jézus dicsőséges feltámadásáról jövendöl. Hallgatói azt hitték, hogy a Templom lerombolásáról beszél. Érdekes, hogy beszédéhez nem fűzött semmilyen kommentárt. Bár tudta, hogy nem értik szavait, mégsem magyarázkodik senkinek. Valószínű az esemény megírásának az időszakában a feltámadást már kész tényként kezeli a szent író.
A templom ma is szent hely. Bizonyos dolgokat nem szabadna ma sem elkövetni benne. Az emberek általában elcsendesedést keresnek Isten házában, pontosan ezért olyan nagyon zavaró, amikor valakik hangosan beszélnek, vagy vigyorognak ott. Szent Teréz korában volt egy apáca, aki állandóan köhögött a templomban és zavarta a többieket. Ez jó iskolának bizonyult arra, hogy a zárdán belül megtanulják az elfogadást és mások bogarainak az elfogadását.
Isten háza mindenki számára nyitva áll. Senkit sem szoktak kizavarni belőle, addig ameddig nem kezd el rendetlenkedni. Ma igen kevesen járnak a templomokba, mert nem érzik magukénak a templomot. Őseik sok áldozatot vállaltak, hogy felépítsék ezeket a szentélyeket, de utódaik már nem tudják értékelni ezt az áldozatot. Fontos lenne, hogy azok, akik a templomba betérnek az atyai házra ismerjenek, ahol mindig lehet Istennel találkozni. Hiszen nem azért épültek, hogy csak a hit bástyái maradjanak, hanem azért, hogy megteljenek lelkülettel, igazi imádókkal, szerető közösséggel.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda