Segítsd és világosítsd meg, Istenünk a bíborosok gondolatait, hogy a pápaválasztásban a Mennyei Atya
akaratát keressék, a Szentlélek irányításait felfogják, az Úr Jézus szeretetét közvetítsék és a Boldogságos Szűzanya közbenjárásával megerősödjenek és érvényre juttassák Isten akaratát.
Imádkozzunk szabadon János evangéliumából a 21, 15-17 igeversek alapján:
Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?” „Igen, Uram – felelte –, tudod, hogy szeretlek.” Erre így szólt hozzá: „Legeltesd bárányaimat!”
Aztán másodszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Igen, Uram – válaszolta –, tudod, hogy szeretlek.” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!”
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”
S így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” Jézus ismét azt mondta: „Legeltesd juhaimat!” 
A Róma történelmi központja e bazilika, mely világörökségi helyszín része, itáliai nemzeti emlék.
Építése 1562-ben, barokk stílusban, Michelangelo Buonarroti és Luigi Vanvitelli tervei alapján készült Róma belvárosában. Hosszúsága 128 m, szélessége 105 m.
A Santa Maria degli Angeli e dei Martiri (magyarul: „Az angyalok és mártírok Szűz Máriájának temploma”, latinul: Beatissimae Virgini et omnium Angelorum et Martyrum). Diocletianus termáin belül található, a frigidariumban.
A bazilikát az ismert és ismeretlen keresztény mártíroknak szentelték. A templom ugyanakkor IV. Piusz pápa személyes emlékműve, sírja a templom apszisában van.
Diocletianus termái megmaradtak a kereszténység elterjedése után is, és romjaikban is uralták Róma egyik dombját. Michelangelo Buonarroti 1563 és 1564 között dolgozott azon, hogy átalakítsa a fürdő egyik hatalmas épületét, a frigidariumot templom céljára. A jóval később, 1749-ben Luigi Vanvitelli által vezetett átalakítások alapvetően megváltoztatták a Michelangelo által tervezett rendszert, a főhajó és a kereszthajó szerepet cseréltek.
A Santa Maria degli Angeli-ben Michelangelo az ókori épületen célszerű átalakítáokat végzett. Nincs valódi homlokzat, az egyszerű bejárat az eredeti fürdő boltozatos apszisába nyílik. A terv a görög keresztből lett továbbfejlesztve, a mai kereszthajó dominál a szögletes kápolnáival mindkét végén.
A kereszthajó a római oszlopokkal
Az előcsarnokban két kápolna van. Ez egy második előcsarnokhoz vezet, ami a kereszthajó másik végén van, itt Szent Kölni Bruno életnagyságnál nagyobb szobra található (Jean Antoine Houdon alkotása (1766)). A nagy boltozatos kereszthajó 90,8 m hosszú, és 28 m magas (padlózatát Michelangelo megemelte, hogy egy szintben legyen a Seicento utcai szintjével). A padló megemelése csonkította a vörösgránitból készült római oszlopokat, amik tagolják a kereszthajót és az azt szegélyező teret. Michelangelo a kereszthajót 27 m szélesre készítette, ezzel hatalmas, kocka alakú terek jöttek létre a kereszthajó végein.
2006-ban készítette a lengyel születésű szobrász, Igor Mitoraj az új bronzajtókat és Keresztelő János szobrát.
A Santa Maria degli Angeli volt a hivatalos neve, mint állami templom az Olasz Királyság idején (1870-1946).
Róma második legnagyobb temploma, plébániatemplom, stációs templom, 1565-óta bíborosi címtemplom, 1920-óta kisebb bazilika. 1879-tôl 1891-ig Haynald Lajos bíboros, kalocsai érsek címtemploma volt. Az Olasz Királyság idején az állam hivatalos temploma.
A délkör létrehozása
Bianchini délkörének rajza a Santa Maria degli Angeli e dei Martiri templomban, az általa írt De Calendario…-ban. (1703). A jobbról jövő sugarak a Napból érkeznek, balról a Sarkcsillag fénye látható
A nap képe a vonal előtt 11:54-kor, október végén így látható
A 18. század elején XI. Kelemen pápa megbízta Francesco Bianchini csillagászt (aki egyben matematikus, régész, történész és filozófus is volt), hogy készítsen egy meridiánvonalat (=délkör) a bazilikában. A délkör egyfajta napórának felel meg. A munka 1702-ben elkészült, és három célt szolgált: a pápa szerette volna ellenőrizni a Gergely-naptár pontosságát, szükséges volt egy eszköz, amivel a húsvét időpontját meg lehet határozni, és végül, de nem utolsósorban, hogy Rómának is legyen egy olyan fontos délköre, mint a Giovanni Domenico Cassini által Bolognában, a San Petronio katedrálisban akkoriban elkészült délkör.
A templom kiválasztásának több oka volt: (1) Mint más fürdők Rómában, ez is déli tájolású volt, vagyis zavartalanul kapta déli irányból a napfényt, (2) a falak magassága elegendően nagy volt, így a nap haladását kellően pontosan követni lehetett egész évben, (3) a régi falak már megállapodtak, nem kellett elmozdulástól tartani, (4) mivel a fürdő korábban Diocletianusé volt, ez szimbolikus győzelmet jelentett a keresztény naptár számára a korábban használt pogány naptár felett.
Bianchini napórája a Rómán áthaladó délkörön fekszik, így földrajzi hosszúsága 12° 30′ E. A nap képe egy kis lyukon keresztül érkezik, ami a falban van. A kép helyzete az év során az időegyenletnek megfelelően változik: a dél időpontja helyi idő szerint 11:54-kor van október végén és 12:24-kor februárban. A nyári napforduló idején a nap az égbolton a legmagasabban helyezkedik el, így a képe a legközelebb van a falhoz. A téli napforduló idején látható a legtávolabb a faltól. A tavaszi és őszi napéjegyenlőség idején e két szélső helyzet között található. Minél hosszabb a délkör, annál pontosabban lehet leolvasni. Ez a délkör 45 méter hosszú, bronzból készült és sárga-fehér márvány alapzata van.
A nap delelésének megfigyelésén kívül Bianchini további lyukakat képezett ki egyes csillagok mozgásának megfigyelésére. Az ablakok elsötétítése után távcsővel mérhető volt a Sarkcsillag, az Arcturus és a Szíriusz rektaszcenziója (égi hosszúsági koordináta) és deklinációja (égi szélességi koordináta).
A délkört 2002-ben helyreállították létrehozásának 300.-ik évfordulója tiszteletére, és azóta is használatban van.
A templomot Diocletianus császár fürdőjének központi épületrészéből alakították ki. A fürdő 298 és 306 között épült, a legnagyobb közfürdő volt Rómában. 136 000 m² alapterületen kb. 3200 fürdôzô fogadására volt alkalmas. Az Aqua Marcia táplálta. 537-ig működött, amikor is a várost ostromló keleti gótok elvágták a vízvezetékét. A fürdőt kerítő falnak északnyugati oldalán már az V. században állt egy bíborosi címtemplom (a S. Ciriaco in Thermis), de ez a XV. sz. végére tönkrement. Tituláris bíborosa 1440-től 1465-ig Széchy Dénes esztergomi érsek volt.
A hatalmas területű fürdő romjait századokon át bontogatták, hogy építőanyagot nyerjenek belőle. A pápai kormányzat gabona- és olajraktárát is itt helyezték el. A XVI. sz. derekán egy Antonio Del Duca nevű szicíliai pap sokat fáradozott, hogy a romos épületet Szűz Mária és az angyalok tiszteletére templommá alakítsák. IV. Pius 1561-ben a telket a kartauziaknak adta, és megbízta Michelangelo Buonarrotit az átépítéssel (1563–1566). A művész a fürdő hideg vizű részlegéből (frigidarium) képezte ki a templomot. Főbejárata délkeletről nyílt, főoltára északnyugat felől állt. Eközben mellette kolostor is épült a szerzetesek számára.
1600-ban a kerítőfal két, hatalmas, 22 m átmérőjű rondellájának egyikéből kialakították a San Bernardo alle Terme templomot, egy másik helyiségéből 1754-ben a Sant’Isidoro alle Terme kápolnát, amelynek ma már csak homlokzata áll a Via Parigin.
1750-ben Luigi Vanvitelli megváltoztatta a templom tájolását, a hajdani úszómedence (natatio) helyén új szentélyt épített, és az addigi hosszhajót tette kereszthajóvá. Délkeleten barokk homlokzatot készítve a bejáratot ide helyezte át. Ezáltal a hosszhajó gyakorlatilag megszűnt, a kereszthajó pedig a szentélyhez viszonyítva aránytalanul szélessé vált.
1873-ban a kartauziaknak el kellett hagyniuk az államosított kolostort, amelynek egyes részeiben később múzeumot, panoptikumot és planetáriumot létesítettek.
A görög kereszt alaprajzú, 108 m hosszú templom homlokzata vakolatlan tégla. (A Vanvitelli-féle barokk homlokzatot elbontották.) A homorú bejárati rész a meleg vizű fürdő (a calidarium) maradványa. Két kapuja kupolás előcsarnokba (a volt langyos vizű fürdőbe, a tepidariumba) vezet.
A tovább vezető átjáró előtt jobbról a kartauzi rend alapítójának, Szt. Brunónak márványszobra (J. A. Houdon, 1768, 5. ábra). Erről mondta XIV. Kelemen, hogy beszélne, ha a rendi szabályzat nem tiltaná. A csökevényes hosszhajónak megfelelő, következő boltszakasz két oldalán is egy-egy kápolna.
A kereszthajó (a volt frigidarium) 91 m hosszú, 27 m széles és 28 m magas (6. ábra). Falain, valamint a szentély falán 12, nagyméretű oltárkép látható. Ezek a Szt. Péter-bazilikából származnak, ahol e képeket – a gyertyafüsttől való elszennyeződésük miatt – könnyebben tisztítható mozaikmásolatokra cserélték ki.
A négyezetben nyolc hatalmas, 14,5 m magas egyiptomi vörösgránit oszlop tartja a keresztboltozatot. (Valójában 17 méteresek, de a padozat megemelése miatt magasságuk csökkent.) A többi nyolc, hasonló oszlop téglából, műkőborítással készült. (Észlelhetjük, hogy a gránitoszlopok hűvösebb tapintatúak.)
A jobb kereszthajó padozatába a 12º 30’ földrajzi hosszúságú délkörnek megfelelően egy 45 m hosszú bronzszalagot illesztettek, rajta az év napjainak megfelelő fokbeosztás. Mellette márványintarziából az állatövi jegyek. Ez a csillagászati eszköz (meridián) egyfajta napóraként szolgál. Mutatója a napsugár, amely az oldalfalon, XI. Kelemen pápa címere alatt, 20,3 m magasságban fúrt, 3 cm átmérőjű lyukon át jut be. Kerekded fényfoltja délben merőlegesen áthalad a szalagon, a dátumtól függően különböző helyen. A nyári napfordulónál (jún. 21.) van legközelebb a falhoz, a télinél (dec. 21.), amikor a nap alacsonyan jár, a legtávolabbra esik attól. Az 1702-ben készült eszközt a pápa Francesco Bianchini csillagásszal terveztette. A római dél időpontját régebben ennek segítségével állapították meg. A delet 1847 óta ágyúlövés jelzi, egykor az Angyalvárból, 1904-óta a Gianicolo-dombról. A jobb kereszthajó végén lévő kápolnát a kartauzi-rendbeli Albergati Boldog Miklós bolognai bíboros érseknek (†1443) szentelték. A viszonylag keskeny szentély előtt kétoldalt egy-egy kápolna nyílik. A bal oldalinak falán balról olajfestmény G. Mazzonitól, amelyen a XVI. században élt neves személyiségek láthatók (pl. IV. Pius, A. Del Duca, V. Károly császár, Vittoria Colonna).
A templom főoltárán, a Del Duca által Velencéből hozott kis oltárképen a Madonna, hét angyallal (1543). Hátul, az apszis bal oldalán IV. Pius pápa (†1565) síremléke (A. Cioli).
A bal kereszthajó végén található a Szt. Bruno-kápolna. Ebben állították fel 2000-ben Róma legnagyobb orgonáját (4 manuál, 77 regiszter, 5400 síp).
A templomtól balra az egykori pápai gabona- és olajraktár épülete. Jobbra, a volt kartauzi kolostorban a Római Nemzeti Múzeum (Museo Nazionale Romano) egyik részlegét helyezték el (antik feliratok, latin őstörténeti anyag). A kolostor kis és nagy kerengője, hét remeteházzal együtt fennmaradt.
Forrás: Wikipédia, Dr Krutsay Miklós – A Santa Maria degli Angeli