A hét első napján kora hajnalban az asszonyok kimentek Jézus sírjához, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. A kő el volt hengerítve a sírtól. Bementek, de az Úrjézus testét nem találták. 
Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, amikor két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában. Ijedtükben a földre szegezték tekintetüket.
De azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt.
Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: Az Emberfiának a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnapra feltámad.” Erre eszükbe jutottak ezek a szavak.
A sírtól visszatérve mindezt hírül adták a tizenegynek és a többieknek. Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária s néhány más, velük lévő asszony hozta a hírt az apostoloknak, de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik.
Péter azonban menten a sírhoz futott. Benézett a sírba, de csak a lepleket látta ott. Igen elcsodálkozott a történteken, és hazament.
Lukács Evangéliuma 24,1-12
Húsvét vigíliája, más néven Nagyszombat éjszakája vagy Húsvét előestéje, a keresztény liturgiában az egyik legfontosabb és legünnepélyesebb esemény. Ez az éjszaka a keresztények számára az Úr feltámadásának előestéje, és a Húsvéti időszak kezdetét jelzi. Húsvét vigíliája különleges ünnepélyességgel és gazdag szimbólumvilággal rendelkezik, amely megragadja a hívők szívét és lelkét.
Húsvét vigíliája eredete az ókeresztény időkig nyúlik vissza. Az első keresztények Jeruzsálemben gyűltek össze, hogy megemlékezzenek Jézus Krisztus feltámadásáról. Az ünnepélyes vigília szertartása az éjszaka folyamán zajlott, és a hívők virrasztással és imádsággal készültek a feltámadás megünneplésére.
A későbbi századokban a vigília szertartása fokozatosan fejlődött és gazdagodott, különösen a római katolikus egyházban. Az ünnepélyes szertartások, az örömteli énekek és a gyertyafény szimbolikája mind hozzájárultak ahhoz, hogy Húsvét vigíliája az egyik legkiemelkedőbb és legmeghatóbb keresztény ünneppé vált.
Húsvét vigíliája több részből áll, amelyek mindegyike fontos szimbolikus jelentéssel bír. Az alábbiakban bemutatjuk a szertartás főbb elemeit:
A vigília szertartása általában a templomon kívül kezdődik a tűzszenteléssel. A pap meggyújtja a húsvéti gyertyát (Paschale gyertya) az újonnan szentelt tűzből, amely Jézus Krisztus világosságát és feltámadását szimbolizálja. A húsvéti gyertya meggyújtása után a hívők bevonulnak a sötét templomba, ahol a gyertya fénye lassan beragyogja a teret, jelképezve a világ világosságának eljövetelét.
Az Exsultet, vagy húsvéti örömünnepi ének, egy ősi himnusz, amelyet a pap vagy a diakónus énekel a húsvéti gyertya előtt. Ez az ünnepi ének magasztalja a húsvéti gyertyát és Jézus Krisztus feltámadását, és örömteli hangulatot áraszt a hívek körében.
A vigília szertartásának fontos része az igeliturgia, amely során több olvasmány hangzik el az Ó- és Újszövetségből. Ezek az olvasmányok bemutatják Isten üdvözítő tervét az emberi történelem során, és előkészítik a híveket Jézus Krisztus feltámadásának örömhírére. Az olvasmányok után a hívek közösen imádkoznak és énekelnek.
A húsvéti vigília szertartása során gyakran történik keresztelés, különösen felnőttek keresztelése, akik a Húsvét éjszakáján részesülnek a keresztség szentségében. Ez az esemény különösen ünnepélyes, mivel az újonnan megkereszteltek Jézus Krisztus halálában és feltámadásában részesednek. Ezenkívül a hívek is megújítják keresztségi fogadalmukat, emlékezve saját keresztségükre és hűségükre Istenhez.
A vigília szertartásának csúcspontja az eucharisztia ünneplése, amely során a hívek az oltáriszentségben részesülnek. Az eucharisztikus liturgia különleges örömteli hangulatban zajlik, mivel a hívek együtt ünneplik Jézus Krisztus feltámadását és jelenlétét az oltáriszentségben.
A húsvéti vigília szertartása gazdag szimbólumokkal van tele, amelyek mélyebb jelentést hordoznak a hívek számára. Az alábbiakban bemutatjuk a szertartás néhány fontos szimbólumát:
A gyertyák fénye és a sötét templom kontrasztja a húsvéti vigília egyik legjelentősebb szimbóluma. A sötétség a bűn és a halál világát jelképezi, míg a gyertyák fénye Jézus Krisztus világosságát és feltámadását szimbolizálja. A hívek számára ez az ellentét emlékeztet arra, hogy Jézus győzelmet aratott a halál fölött, és elhozta a világ világosságát.
A keresztség szertartása során használt víz szintén fontos szimbólum. A víz az életet, a megtisztulást és az újjászületést jelképezi. A hívek számára a keresztség vize emlékeztet arra, hogy Jézus Krisztus halála és feltámadása által új életet kaptak, és Isten gyermekei lettek.
A tűzszentelés és a húsvéti gyertya meggyújtása is jelentős szimbolikával bír. A tűz az isteni jelenlétet és a Szentlélek erejét jelképezi. A húsvéti gyertya fénye pedig Jézus Krisztus világosságát és feltámadását hirdeti. A tűz és a gyertya meggyújtása emlékezteti a híveket arra, hogy Jézus Krisztus a világ világossága, aki elhozza a reményt és az örömet mindenki számára.
Az éjszakai virrasztás és az ünnepi liturgia mellett a hívek gyakran közös étkezésekkel, családi és közösségi programokkal is megünneplik a Húsvétot. A mai modern világban a húsvéti vigília lehetőséget nyújt arra, hogy a hívek lelkileg feltöltődjenek, és megújult lélekkel folytassák mindennapi életüket.
Húsvét vigíliája a keresztény liturgia egyik legfontosabb és legünnepélyesebb eseménye, amely mély szimbolikával és gazdag szertartásokkal rendelkezik. Az ünnep eredete az ókeresztény időkig nyúlik vissza, és az évek során fokozatosan fejlődött és gazdagodott. A húsvéti vigília szertartásai és szimbólumai mély lelki élményt nyújtanak a hívek számára, akik virrasztással és imádsággal készülnek Jézus Krisztus feltámadásának megünneplésére. Napjainkban is fontos szerepet játszik a keresztény közösségek életében, és lehetőséget kínál a hívek számára, hogy lelkileg feltöltődjenek és megújult lélekkel folytassák mindennapi életüket.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda