Abban az időben ezt mondta Jézus a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. 
Elrejtette újra, azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet. A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett. Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvásárolta azt. *
Végül: a mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is.
Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.
Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.”
Máté Evangéliuma 13,44-52
A földbe rejtett kincs
„A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra, azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet.” (Mt 13,44)
Jézus egyik legrövidebb példabeszéde talán az egyik legmélyebb is. Egy ember véletlenül rátalál egy elrejtett kincsre. Nem mérlegel sokáig, nem alkudozik, nem számolgatja, hogy megéri-e. Egyetlen dolgot lát: a kincs felbecsülhetetlen értékét. Ezért örömmel lemond minden másról.
A példabeszéd első üzenete az, hogy Isten országa minden földi értéknél nagyobb kincs. Sokszor úgy gondoljuk, hogy a hit kötelességek sorozata, szabályok gyűjteménye vagy lemondások útja. Jézus azonban másképp beszél róla: kincsnek nevezi. A keresztény élet nem elsősorban arról szól, hogy mit veszítünk el, hanem arról, hogy mit találunk meg. Aki megtalálja Krisztust, az nem szegényebb lesz, hanem végtelenül gazdagabb.
A második fontos gondolat az öröm. Az ember „boldogan” megy el, hogy eladja mindenét. Nem kényszerből cselekszik, hanem azért, mert tudja: amit kap, sokkal többet ér annál, amiről lemond. Az igazi megtérés soha nem pusztán félelemből fakad, hanem abból az örömből, hogy Isten szeretete betölti az ember szívét. A szentek sem azért mondtak le sok mindenről, mert megvetették a világot, hanem mert találtak valakit, aki mindennél értékesebb volt számukra.
A harmadik üzenet a teljes odaadás. Az ember nem a vagyonának egy részét adja oda, hanem mindenét. Krisztust nem lehet félig követni. Aki mindig tart magának egy „biztonsági tartalékot”, aki csak addig bízik Istenben, amíg ez nem kerül áldozatába, az még nem fedezte fel igazán a kincset. A hit nem részleges önátadás, hanem teljes bizalom.
Érdemes elgondolkodnunk azon is, hogy a kincs a földben volt elrejtve. Isten országa sokszor nem látványos. Ott rejtőzik a hétköznapok egyszerűségében, egy csendes imában, az Eucharisztiában, a megbocsátásban, egy önzetlen szeretetcselekedetben. A világ szemében ezek jelentéktelen dolgoknak tűnhetnek, de a hit szemével nézve ezek rejtik az örök élet gazdagságát.
Ez a példabeszéd személyes kérdést is feltesz nekünk: Mi az én kincsem? Miért vagyok kész áldozatot hozni? Mire szánom az időmet, az erőmet, a szívemet? Jézus szavai emlékeztetnek: „Ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” Ha Krisztus valóban a legnagyobb kincs számunkra, akkor döntéseinkben, kapcsolatainkban és életünk irányában is ez fog tükröződni.
Kérjük ma a Szentlelket, hogy nyissa meg szemünket a rejtett kincs felismerésére. Adjon olyan hitet, amely meglátja Isten országának felbecsülhetetlen értékét, olyan örömet, amely készséggel mond le minden másról Krisztusért, és olyan szeretetet, amely életünk legdrágább kincsévé teszi az Urat. Mert aki Krisztust megtalálta, az valójában mindent megtalált.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda