Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján:
Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit.
Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az.
Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól.
Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe.
A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik:
„Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló.
Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is.
Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak.
János Evangéliuma 21, 1-14
Életünkben előfordulnak üresjáratok, amikor úgy érezzük, hogy valamivel el kell üssük az időt. Ezeket az időszakokat kihasználhatjuk, mint szabadidős programokat, vagy barkácsolásra is fordíthatjuk őket.
Az apostolok a nagyhét eseményei után nem látnak más megoldást, mint visszatérni a régi foglalkozásukhoz. Péter kezdeményezi, hogy menjenek halászni. Vágyálmaik szertefoszlottak, isteni Mesterük meghalt, bár az én-ük megváltozott, mégis ebben a holt szezonban nem tudnak mást csinálni, mint visszanyúlnak régi jól bevált szokásaikhoz, számukra a dolce fa niente (édes semmittevés) időszakok nem jelentenek megoldást. Ilyenkor az embereknek nagy a kísértés arra, hogy ismét visszaessenek régi káros szokásaikhoz, az italosok italhoz nyúlnak, a szerfüggők ismét a szerben látják meg a kiutat.
Nehezen tudunk felemelkedni régi szokásaink felé. A szakemberek szerint négy dologra kell figyeljünk, amikor egy új szokást akarunk beépíteni az életünkbe: a nyomok, a vágy, a reakció és a jutalom. Ez a négy lépés kell, hogy jól átvizsgáljuk az új szokás milyenségét.
Az apostolokat Jézus emberhalászokká választotta ki, de nem sikerült eléggé letisztázniuk önmaguk számára ezeket a szempontokat, ezért régi szokásaikban találnak menedéket. Csak az ismételt találkozások Jézussal csalják vissza szívükbe az új hivatás nagyságát célszerűségét. Jézus feltámadása új távlatokat nyitnak meg számukra, és folytathatják apostoli missziójukat.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda