Amikor (feltámadása után egy alkalommal) Jézus megjelent tanítványainak és velük étkezett, megkérdezte Simon Pétertől: 
„Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.” Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!”
Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!”
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat!
Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.” Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután még hozzátette: „Kövess engem!”
János Evangéliuma 21,15-19
Jn 21, 17
„Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” – Péter vallomása nem egy hibátlan ember magabiztos kijelentése, hanem egy megtört szív kiáltása. Ő az, aki nemrég még háromszor tagadta meg Jézust. Most azonban már nem önmagában bízik, hanem Krisztus irgalmában. Nem azt mondja: „Uram, én bizonyítottam a hűségemet”, hanem azt: „Te tudod.” Mintha így szólna: „Ismered gyengeségemet, félelmeimet, bukásomat – és mégis látod bennem a szeretetet.”
Milyen vigasztaló ez számunkra! Isten nemcsak a külső tetteinket látja, hanem a szív mélyét is. Sokszor mi is gyengék vagyunk, elbukunk, késlekedünk a jóban, vagy félünk tanúságot tenni hitünkről. De Jézus nem a múltunk alapján ítél meg végérvényesen. Ő újra kérdez: „Szeretsz engem?” És ha őszintén válaszolunk, még tökéletlen szeretettel is, akkor küldetést bíz ránk.
„Legeltesd juhaimat!” – Jézus ezzel Péterre nemcsak feladatot bíz, hanem bizalmat is. A szeretet mindig szolgálattá akar válni. Aki valóban szereti Krisztust, az nem tarthatja meg ezt a szeretetet önmagának. Gondoskodnia kell másokról: vigasztalni a szomorút, erősíteni a gyengét, visszavezetni az eltévedtet, táplálni az emberek lelkét Isten igéjével.
Ez a meghívás nemcsak a papoknak szól. Minden keresztény kapott valakit, akit „legeltetnie” kell: gyermeket, családtagot, közösséget, rábízott embert. A szeretet felelősséget jelent. Nem elég kimondani: „Szeretlek, Uram”, hanem életünkkel is válaszolnunk kell erre.
Péter története reményt ad: a bukás nem a vég. Krisztus a megtört embert is képes pásztorrá tenni. Nem a tökéleteseket hívja, hanem azokat, akik szeretik őt, és engedik, hogy irgalma felemelje őket.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda