> Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem - Imalánc.ro
 
9. február, 2026Igehirdetések, slider Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Abban az időben összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből.

Kérjük azt a kegyelmet, hogy hitünk ne megszokás legyen, hanem találkozás.

Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.

A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?”

Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van:

Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem.

Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok.

Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.”

Azután így folytatta: „Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az »korbán« vagyis Istennek szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek.”

Márk Evangéliuma 7,1-13

Hamisan tisztelnek engem…
Mt 15,9

Jézus szavai ma nem vádként hangzanak, hanem figyelmeztetésként.
Lehet imádkozni, szokásokat követni, vallásos rendet tartani — és közben a szív eltávolodhat Istentől.

Nem a hagyomány a probléma, hanem amikor már nem Istenhez vezet, hanem önmagáért létezik.
Amikor fontosabb, hogy „így szoktuk”, mint hogy szeretünk.
Amikor a szabály pontos betartása fontosabb, mint az ember, aki előttünk áll.

Jézus visszahív a lényeghez: a szívhez.
Ahhoz az egyszerű, őszinte tisztelethez, amely nemcsak az ajkakon, hanem a mindennapi döntésekben is megjelenik.

Ma kérjük azt a kegyelmet, hogy hitünk ne megszokás legyen, hanem találkozás.
Ne csak helyes, hanem **igaz** legyen.

Ft. Ráduly István Zsolt, Torda

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…