Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: „Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? 
Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!”
Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”
Márk Evangéliuma 4,21-25
Mk 4, 22
„Mert nincs semmi elrejtve, ami ki ne derülne, és semmi sem titkos, ami ki ne tudódnék.” Ez a tanítás arra emlékeztet, hogy az igazság végül mindig felszínre tör, függetlenül attól, hogy mennyire próbálják eltitkolni. Isten szeme mindent lát, és amit emberek elrejtenek, az egyszer nyilvánosságra kerül.
E mondás filozófiai értelmezése szerint az igazság természetéhez tartozik, hogy előbb-utóbb kiderül. Az emberi életben gyakran előfordul, hogy titkokat őrzünk, vagy bizonyos dolgokat elrejtünk mások elől, ám az idő múlásával ezek a rejtett információk felszínre kerülnek. Ez arra ösztönöz, hogy becsületesen, őszintén éljünk, hiszen a titkok nem maradnak örökké titokban.
A mondás tanulsága a mindennapokban is megállja a helyét. Legyen szó magánéletről, munkahelyről vagy közéletről, az elrejtett információk, titkok, hazugságok idővel felszínre kerülnek. Ezért érdemes mindig az őszinteség útját választani, mert a „napnál világosabb” igazság előbb-utóbb mindent megvilágít.
A magyar közmondásokban és szólásokban gyakran visszaköszön az a gondolat, hogy a titkok nem maradnak örökre titokban. „Ami titokban történik, az előbb-utóbb kiderül.” Ez a mondás nemcsak a magyar kultúrában, hanem világszerte ismert bölcsesség, amely arra emlékeztet, hogy az igazság mindig utat talál a felszínre.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda