Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. 
Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene.
Jézus felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők azonban hallgattak.
Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult.
Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.
Márk Evangéliuma 3, 1-6
A kérdés, amelyet Jézus tett fel a farizeusoknak – „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” (Mk3, 4) –, e gondolat nem csupán vallási, hanem mély erkölcsi dilemmát is hordoz: vajon a törvények betartása minden esetben felülírja az emberség, a segítségnyújtás parancsát, vagy éppen ellenkezőleg, a szeretet és az élet védelme az, ami minden szabály fölött áll?
A szombat, vagyis a „sábát”, a zsidó vallásban a hét legszentebb napja, amelyet Isten a teremtés hetedik napján rendelt el a pihenésre. E napon tilos dolgozni, sőt, a szigorúbb értelmezések szerint még a legapróbb munkavégzés is tilalom alá esik. Azonban már az Ószövetségben is megjelenik az a gondolat, hogy a törvény célja az ember javát szolgálja, nem pedig az ember van a törvényért.
Jézus kérdése nem csupán provokatív, hanem tanító erejű is. A szövegkörnyezetben a farizeusok figyelték, vajon megszegi-e a szombati törvényeket azzal, hogy meggyógyít egy embert. Jézus válaszában a szeretet és az élet védelmének fontosságát hangsúlyozza. „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért” – mondja egy másik helyen, ezzel egyértelművé téve, hogy a törvények értelme az emberi élet és méltóság megőrzése.
Nem csak vallási keretek között találkozunk ezzel a dilemmával. Az élet számos területén szembesülünk azzal, hogy a szabályok, jogszabályok, előírások sokszor ütköznek a segítségnyújtás vagy az erkölcsi kötelességek szempontjaival. Ilyenkor mindig mérlegelni kell: vajon a szabályok betartása, vagy az emberség, a szeretet parancsa a fontosabb? Ahogy a magyar közmondás is tartja: „A jó tett helyébe jót várj.” – azaz a jóság és a segítségnyújtás mindig visszahat az emberre.
A modern társadalmakban a pihenés napja – legyen az szombat vagy vasárnap – a kikapcsolódás mellett gyakran alkalmat ad arra, hogy odafigyeljünk egymásra, segítsünk a rászorulóknak, időt szánjunk a családra és közösségre. Az élet védelme, a jótett nem ismer időt vagy helyet.
A kérdésre adott válasz – „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” – a szeretet, az emberség és az élet védelmének fontosságát helyezi előtérbe. A törvények célja, hogy segítsék az embert, de sohasem írhatják felül az életmentés, a segítségnyújtás erkölcsi parancsát.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda