Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe,
hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne.
A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele.
Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: „, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.”
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Lukács Evangéliuma 2, 29-30
„Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat” (Lk 2,29-30) – ez a sor Simeon énekeként ismert, amelyet az idős Simeon mondott, amikor meglátta a gyermek Jézust a jeruzsálemi templomban. E szavak gyakran elhangzanak liturgikus alkalmakon, különösen temetések, esti imádságok (kompletórium) vagy hálaadás kapcsán.
Lukács evangéliuma szerint Simeon igaz és istenfélő ember volt, akinek az volt az ígéret adatott, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát, a Megváltót. Amikor Mária és József bemutatták Jézust a templomban, Simeon felismerte benne a várva várt Messiást, és örömében mondta el a fenti szavakat. Ezzel kifejezte, hogy teljesült élete legnagyobb vágya, megtapasztalta Isten ígéretének beteljesülését, s most már békével távozhat ebből a világból.
A mondat mély lelki és teológiai jelentőséggel bír. „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram” kifejezi a teljes bizalmat és átadottságot Isten akaratának. A „szavaid szerint békességben” azt mutatja, hogy Simeon Isten ígérete alapján, lelki nyugalomban képes elfogadni az élet végét. A „szemeim meglátták szabadításodat” pedig azt jelenti, hogy saját szemével tapasztalta meg a megváltás eljövetelét, amelyet Isten minden népnek készített.
Magyar keresztény kultúrában ez a mondat gyakran elhangzik temetések alkalmával, ahol a halott elengedése, az élet lezárása, a békesség és Istenbe vetett bizalom kerül előtérbe. Emellett az esti imádságokban is visszatér, amikor a nap végén az ember Isten kezébe helyezi életét, hasonlóan Simeonhoz.
„Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat” mondat a keresztény hit egyik gyöngyszeme, amely a beteljesedés, a bizalom és a remény üzenetét hordozza. Simeon énekében minden ember megtalálhatja a békés elengedés, az Istenbe vetett hit és az élet értelmének örök keresését.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda