Látom a megnyílt eget és az Emberfiát! Abban az időben: István kegyelemmel és erővel eltelve csodákat és jeleket művelt a nép körében.
Erre a libertinusok, cireneiek, alexandriaiak, kilikiaiak és ázsiaiak zsinagógáiból némelyek ellene támadtak, és vitatkozni kezdtek Istvánnal. De bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak helytállni.
Miközben hallgatták, haragra gyulladtak, és a fogukat vicsorgatták ellene. Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre, látta az Isten dicsőségét, és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: „Látom a megnyílt eget, és az Emberfiát, ahogy az Isten jobbján áll!” Erre ordítozni kezdtek, és befogták fülüket. Egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból, és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le a ruháikat.
Miközben megkövezték, István így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Majd térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” Amint ezt kimondta, halálba szenderült.
Apostolok Cselekedetei 6,8-10; 7, 54-59
Szent István első vértanú életútja megtanít minket a helyes krisztusi életmódra. Számára a végső megoldást az ég megnyílása jelentette, ahol meglátta Isten dicsőségét. Halálküzdelmében nem keseredett el, hanem a végsőkig kitartott.
A betlehemi kisded megszületését már egy hűséges követőjének, tanítványának a haláltusája árnyékolja be. A Krisztus-követés egyesektől a saját életük feláldozását is megköveteli. Ez viszont egy következetes és céltudatos életnek a következménye, letéteménye.
Szent István félelme inkább az volt, hogy a végső küzdelmében nehogy árulóvá zülljön le. Inkább a halált választotta, mintsem az árulást. Ezt a döntést viszont csak következetes életének, a hitben megedzett jellemének köszönhetően hozhatta meg.
Ha jól belegondolunk, nem is annyira borzalmas úgy zárni le az életünket, hogy megnyílik felettünk az ég, hiszen a mi hazánk a mennyben van. És csak akkor számolhatunk el önmagunknak egy sikeres életet, ha Istenben éri el csúcsát, ha az örök életben folytatódik, hiszen másképpen csak szánalomra méltók, gyenge lények maradunk.
Jézus bátorsága és elszántsága ad nekünk is elegendő erőt, hogy saját harcainkat, küzdelmeinket bátra vállaljuk, és felemelt fejjel könyvelhessük el, hogy megérte hűségesnek lenni, mert hűséges az, aki a meghívást adta.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda