Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje. 
Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik. Így kezdte tanítását:
„Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és fölcsipegették.
Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja. Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt.
Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott, kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott.” Jézus így fejezte be szavait: „Akinek füle van, hallja meg!”
Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme.
Így válaszolt nekik: „Ti megtudhatjátok Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben hallanak róla:
Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek.”
Azután így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét.
Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert (állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak.
Azok pedig, akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük gyümölcsöt.
Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.”
Márk Evangéliuma 4,1-20
(Mk 4, 7) Voltak szemek, amelyek bogáncsok közé hullottak. Amint a bogáncsok megnőttek, elfojtották, ezért nem hoztak termést.
Az irodalomban a tövisek gyakran használatosak, mint metaforák a nehézségek, megpróbáltatások, és az akadályok kifejezésére. Ezek a szúrós növényi részek nem csupán fizikai fájdalmat okoznak, hanem lelki és érzelmi bántalmakat is szimbolizálhatnak, amelyek az emberi élet részei és velejárói.
A tövisek metaforikus jelentősége már a Biblia lapjain is megjelenik. Az Újszövetségben Jézus példázataiban a tövisek a világi gondok és gazdagság csapdáját jelképezik. Például a magvető példázatában az elvetett magok egy része tövisek közé esik, amelyek felnőve elfojtják a növényt, megakadályozva, hogy termést hozzon. Ez a kép a hit és a világi problémák közötti küzdelmet ábrázolja.
Az irodalmi művekben a tövisek gyakran a szenvedés és az akadályok szimbólumai. Klasszikus művekben, mint például Dante Alighieri Isteni színjáték című művében, a tövisek az erkölcsi és spirituális nehézségeket jelképezik, amelyek az emberi lélek útját nehezítik.
A modern irodalomban is jelen van a tövisek szimbolikája. Sylvia Plath The Bell Jar című regényében a főhős életének megpróbáltatásai és mentális küzdelmei metaforikusan tövisek közé esett magokként ábrázolhatók, amelyek nem tudnak kibontakozni a világ nyomása alatt.
Az emberi kapcsolatokban is gyakran találkozunk a tövisek metaforájával. Egyes versekben és prózai művekben a tövisek a szeretet és barátság nehézségeit és fájdalmait ábrázolják. Egy kapcsolat tövisekkel teli útja azt jelenti, hogy a felek gyakran találkoznak olyan kihívásokkal, amelyek próbára teszik a kapcsolat erejét és kitartását.
A tövisek metaforája nem korlátozódik a vallásos és irodalmi szövegekre. A mindennapi beszédben is gyakran használjuk a ,,tövises út” vagy a ,,tövisekkel teli” kifejezéseket, amikor nehéz és kihívásokkal teli helyzetekről beszélünk. Ezek a kifejezések mind azt sugallják, hogy az élet útján számos akadállyal és megpróbáltatással kell szembenéznünk.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda