Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak:
„Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt.
Felkiáltott: »Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.« »Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl.
Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.« »Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is idejussanak a gyötrelmek helyére.«
Ábrahám ezt felelte: »Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.« Ám az erősködött: »Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.«
Ő azonban így felelt: »Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.«”
Lukács Evangéliuma 16, 19-31
A példabeszédben a szereplők nevei jelképértékűek. Lázár neve az Eleazer névből származik, ami annyit jelent, hogy Isten segített. A gazdag embert Dives-nek fordítják, amely gazdagot jelent. A skolasztikusok a két név jelentéstartalmából arra következtettek, hogy egy allegóriáról van szó.
Az előző példabeszédben Jézus a gazdagság veszélyeiről tanított, azt akarván kihangsúlyozni, hogy a fösvénység és a gazdagság hogyan hiúsítják meg az életet és a mások iránti érzékenységet.
Nem a gazdagok és a szegények világát akarja összeugrasztani, hanem a sáfárságra és az Isten szegények iránti gondoskodó szeretetére akarja felhívni a figyelmet. Egy kép arról, hogy egyesek földi élete hogyan kapcsolódik a halálukhoz és az örök létükhöz. Bár a zsidók számára nincs külön leírás a szentírásban a halál utáni életről és feltámadásról, mégis találunk olyan kinyilatkoztatásokat, amelyek Jézus tanításaiban csúcsosodnak ki.
A korai zsidó teológiában sehol-nak nevezték azt a helyet, ahová az elhunytak lelkei mentek. Azt hitték, hogy a föld alatt helyezkedik el, és az árnyak helye, amely egy utálatos hely. Később a seholt két részre osztották: hadesre, ahol a gonosz lelkek éltek, és a mennyországra, egy nyugodt helyre, ahol egyesek Isten békéjét és szeretetét tapasztalták meg. Ezt nevezték Ábrahám kebelének, utalva a lakomákon történő támaszkodásra.
A példabeszéddel Jézust azt akarja kihangsúlyozni, hogy a halál beálltával végleg elveszítjük azt a lehetőséget, hogy helyreállítsuk a kapcsolatunkat Istennel.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom