Orbán László (1969. május 11. Kolozsvár – 2008. augusztus 9. Duna-delta), pap, egyetemi lelkész, a Fokoláre Mozgalom tagja.
Alumni találkozóra készül a kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL), ahol öregdiákok és jelenlegi tagok, valamint egyetemi lelkészek ünneplik együtt a társaság 30. születésnapját.
Szombaton, november 11-én a KEL tereiben, az Egyetem utcai piarista templomban és annak közvetlen szomszédságában zajlanak majd az események. Reggel 10 órakor emléktábla-avatással indítanak, tisztelegve ezáltal az egykori egyetemi lelkész, Orbán László emléke előtt, aki 2008-ban, egy Duna-deltai táborozás alkalmával életét adta egy fiatalért. Ezután ünnepi szentmise és kerekasztal-beszélgetés következik, délután tánctanulás és bál, majd a KEL zenecsoportjának kislemez-bemutatója zárja a napot.
Élete:
Orbán László 1969. május 11-én született Kolozsváron. Két testvére volt. Megkeresztelése után nem volt kapcsolata az egyházzal. Amikor az akkori kolozsvári pap, György Balázs próbálta felvenni a kapcsolatot a híveivel, akkor talált rá a nyilvántartásban az Orbán családra.
György Balázs meghívta Laci nővérét, Jutkát az ifjúsági órára. Laci akkor abban az időszakban volt, hogy nagyon kereste magát, az élete útját és értelmét. A barátaival a horgászatban, majd a keleti utakban próbálták megtalálni örömüket, de valahogy nem sikerült. Jutkát elkísérte az ifjúsági órára, és már az első alkalom után érezte, hogy lehetséges, ő ezt kereste. Idővel teljesen meg is bizonyosodott róla.
Akkoriban gyakori volt, hogy az erdélyi magyarok kiszöktek Magyarországra, a jobb megélhetés reményében. Laci édesanyja és húga, Kinga voltak az elsők a családban, akik átköltöztek. Majd idővel az édesapja és a nővére is követték őket. Laci úgy döntött, hogy bár nehéz lesz neki a családja nélkül, ő mégis marad és jelentkezik a papi szemináriumba. Érettségi után jelentkezett is a Gyulafehérvári Papnevelő Intézetbe, de elkezdeni csak a katonaság elvégzése után tudta. A katonaság alatt is Istenbe próbált kapaszkodni, és vele együtt megélni a szenvedéseket. Bár nagyon szeretett volna, nem tudott templomba járni, de nagyon sokat imádkozott.
Amikor kezdetét vette a forradalom, azt a feladatot kapta, hogy őrizzen egy templomot. Ez pontosan karácsonykor volt, így megkért valakit, hogy mivel nem mozdulhat el az őrségből, szóljon neki, amikor az áldozás következik, hogy ő is áldozhasson. A Miatyánk alatt szóltak neki, így bement. Akkor érezte, hogy milyen jó is Istennel együtt lenni. Míg kint a halál, a szenvedés és a harc volt, addig bent a fényesség, az öröm és a nyugalom uralkodott. Ekkor is érezte, hogy neki a papi hivatás az élete.
Leszerelése után jelentkezett a teológiára. Először az elöljárók nem akarták felvenni, mivel attól tartottak, hogy idővel a családja után fog menni. A félelem jogos is lehetett, de Laciban nagyobb volt az Isten iránti elköteleződés, minthogy elutasítsa azt. Felvétele után teljesen átadta magát Istennek, próbált jó kispapként Jézus nyomdokaiban járni. A szemináriumban találkozott a Fokoláre Mozgalommal. Harmadéves kispapként kérvényezte, hogy elmehessen Olaszországba megismerni ezt a lelkiséget. Engedélyt kapott, hogy egy évig tanulmányozza a mozgalmat. Ő volt az első kispap, aki ebbe a papi iskolába ment, hogy megismerje és elmélyítse az egység lelkiségét.
1998-ban szentelték pappá. Papi jelmondata: ,,Még ma velem leszel a Paradicsomban.’’ (Lk. 23, 43) Első kinevezési helye Gyimesfelsőlok volt. Itt az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziumban lelkiatyaként is szolgált. Második kinevezési helye Csíkszentgyörgy. Mindként helyen nagy változásokat hozott. Nagyobbrészt a fiatalokra összpontosított és remélte, hogy ő is segíthet abban nekik, hogy megtalálják Istent, ahogy neki segített annak idején György Balázs atya. Ennek reményében mindkét helyen ifjúsági csoportot alapított, akikkel alkalmakat szervezett, ifjúsági szentmiséket vezetett be, együtt gondolkodtak azon, hogyan éljék meg mindennapjaikban a hitüket.
2002-ben az érsek Rómába küldte, hogy kint családpasztorációt tanuljon, majd 2004-ben kinevezte Gödemesterháza plébánosának. Itt egy évet tevékenykedett, majd 2005-ben egyetemi lelkésznek nevezték ki. Hazakerült Kolozsvárra, ahol az ott tanuló egyetemisták papja lett. Egyetemi lelkészként is az volt a célja, hogy a fiatalokat közel vezesse Istenhez.
2008 augusztusában az egyetemistákkal kirándulni voltak a Duna-deltában, ahol azért, hogy megmentse egy diák életét, sajátját adta érte. A fiú a nagy hullámok és a sodrás miatt majdnem megfulladt, amikor László utána úszott, hogy kimentse. Bár sikerült megmenteni a fiút, sajnos neki nem sikerült kijutni, és életét vesztette.
2011-ben György Balázs atya szerette volna kérvényezni Orbán László boldoggá avatását. Azóta nem történt előrelépés, tisztelete viszont eleven él a csíkszentgyörgyi Gátkötők körében, a kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészségen, valamint a halála előtt nem sokkal alapított Imalánc mozgalomban. 2018-ban két nyelven könyv jelent életéről, magyarul és románul Pál-József Csaba összeállításában.