Abban az időben amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. 
Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele. Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte.
Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából.
Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?”
Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot.
Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?”
A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen.
Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették.
Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett.
Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Márk Evangéliuma 5,21-43
Mk 5, 41
Ez a történet Jézus csodatévő tevékenységeit írja le, amelyekkel nem csak az emberek testi, hanem lelki gyógyulását is szolgálta.
A történet a Márk evangéliumában található, amelyben egy Jairus nevű zsinagógai elöljáró kéri Jézus segítségét haldokló lánya számára. Jairus mély hitet tanúsít Jézus iránt, és reméli, hogy ha Jézus megérinti a lányát, az meggyógyul. Jézus azonnal elindul vele, de útközben megáll, hogy segítsen egy másik, beteg asszonyon is. Ez az időveszteség végzetesnek tűnik, mert mire Jézus megérkezik, a lányt már halottnak nyilvánítják.
Amikor Jézus meghallja a hírt, hogy a lány halott, nem esik kétségbe. Ehelyett arra bátorítja Jairust, hogy higgyen továbbra is. ,,Ne félj, csak higgy!” – mondja neki. Amikor a házhoz érkezik, látja a gyászolókat és a síró embereket. Jézus azonban azt mondja nekik, hogy a lány nem halt meg, csak alszik. A jelenlévők kinevetik őt, de Jézus bemegy a lány szobájába, kezébe veszi a lány kezét, és azt mondja: ,Talitha kum”, ami arámi nyelven annyit jelent: ,,Kislány, mondom neked, kelj föl!”
Jézus szavainak eredményeként a kislány azonnal felkel és járni kezd. Az emberek megdöbbenve és ámulva látják a csodát. Jézus ekkor azt mondja, hogy adjanak neki enni, és kéri, hogy ne beszéljenek róla senkinek. A történet nemcsak egy halálból való feltámasztásról szól, hanem Jézus erejéről és hatalmáról is, amely nem korlátozódik a betegségek gyógyítására, hanem a halál fölött is diadalmaskodik.
Ez a történet számos társadalmi és lelki üzenetet hordoz. Először is, Jézus cselekedetei azt mutatják, hogy minden ember egyenlő értékű számára, függetlenül társadalmi helyzetüktől. Jairus, mint zsinagógai elöljáró, tekintélyes személy volt, de Jézus ugyanazt az együttérzést és figyelmet tanúsította iránta, mint a beteg asszony iránt, akit útközben meggyógyított.
Másodszor, a történet a hit és a bizalom fontosságát hangsúlyozza. Jairus hite Jézus erejében és hatalmában kulcsfontosságú volt lánya gyógyulásában. Jézus szavai, “ne félj, csak higgy”, arra ösztönöznek bennünket, hogy minden helyzetben bízzunk Isten erejében és jóságában.
A “Kislány, mondom neked, kelj föl!” története ma is sok ember számára inspiráló és tanulságos. Az élet kihívásaival és nehézségeivel szembesülve emlékeztet bennünket arra, hogy mindig van remény és lehetőség az újrakezdésre, bármilyen kilátástalannak is tűnik a helyzet. Jézus szavai és cselekedetei arra ösztönöznek, hogy ne adjuk fel, hanem keressük az isteni segítséget és vezetést életünk minden területén.
A ,,Kislány, mondom neked, kelj föl!” történet egy időtlen üzenetet hordoz a hitről, az isteni erőről és az újrakezdés lehetőségéről. Jézus csodatétele nem csupán egy történelmi esemény, hanem egy örökérvényű tanítás, amely ma is képes vigaszt és reményt nyújtani azoknak, akik nyitott szívvel fogadják. Ez a történet arra emlékeztet, hogy bármilyen nehézségekkel is nézünk szembe, mindig van remény, és mindig van lehetőség a megújulásra és a gyógyulásra.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda