A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz:
„Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: »Mindnyájan Isten tanítványai lesznek.« Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van.
Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.”
János Evangéliuma 6, 44-51
“A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért” (Jn 6,51) – ezek a szavak az evangéliumok egyik legmélyebb és legspirituálisabb üzenetét közvetítik, amely az Eucharisztia, azaz az oltáriszentség alapját képezi. Az Eucharisztia a keresztény hit központi eleme, és ez a mondat egyértelműen rávilágít Jézus megváltói szerepére és az önfeláldozás jelentőségére.
A keresztény hagyományban a kenyér az élet, a táplálék és a közösség szimbóluma. Jézus tanításaiban gyakran használta a kenyér képét, hogy szemléltesse az isteni gondviselést és a lelki táplálékot. Az Ószövetségben a manna, amelyet Isten adott a pusztában vándorló izraelitáknak, előképe a mennyei kenyérnek. Jézus, amikor azt mondja, hogy “a kenyér, amelyet adni fogok, az én testem”, azt hangsúlyozza, hogy ő maga az igazi mennyei táplálék, amely örök életet ad.
Az utolsó vacsora, amelyen Jézus megtörte a kenyeret és kijelentette, hogy “ez az én testem”, az Eucharisztia intézményének pillanata. Az apostolok számára ez az esemény nemcsak Jézus áldozatának előképe volt, hanem a közösség és az egység szimbóluma is. Azóta minden keresztény mise során a kenyér megtörése és elfogyasztása Jézus jelenlétét és áldozatát idézi fel.
Jézus kijelentése, hogy “az én testem a világ életéért” egyértelműen rámutat arra, hogy ő önként vállalta a szenvedést és a halált az emberiség megváltásáért. Ez az önfeláldozás az isteni szeretet legnagyobb megnyilvánulása, amely minden ember számára az üdvösség reményét adja. Jézus teste, amelyet a kenyér szimbolizál, nemcsak a fizikai táplálékot, hanem a lelki megújulást is jelenti.
Az Eucharisztia, mint Jézus testének és vérének szentsége, ma is a keresztény liturgia központi eleme. A hívek számára ez a szentség nemcsak emlékeztető Jézus áldozatára, hanem a vele való lelki egyesülés eszköze is. Az eucharisztikus kenyér és bor elfogyasztása során a keresztények emlékeztetik magukat arra, hogy Jézus jelen van életükben, és hogy az ő áldozata folyamatosan megújítja és táplálja őket.
Az Eucharisztia ünneplése a keresztény közösség egységét is erősíti. A kenyér megtörése és megosztása szimbolizálja, hogy mindannyian egy test és egy lélek vagyunk Krisztusban. Ez az egység nemcsak a helyi közösségre vonatkozik, hanem az egész egyetemes egyházra is, amely minden hívőt magába foglal.
,,A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért” – Jézus Krisztus szavai mély spirituális és teológiai jelentőséggel bírnak. Ezek a szavak az Eucharisztia alapját képezik, amely a keresztény hit központi szentsége. Az Eucharisztia nemcsak Jézus áldozatának emlékezete, hanem a vele való lelki egyesülés és a keresztény közösség egységének szimbóluma is. Jézus önfeláldozása és az ő testének szentsége örök életet és lelki táplálékot kínál minden hívő számára.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda