Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
Bizony, bizony, mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul.
Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra.
Így ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek.
Azon a napon már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem.
János Evangéliuma 16,20-23a
Jn 16, 21
Jézus ezekkel a szavakkal készíti fel tanítványait a szenvedés és a feltámadás titkára: „Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul.” Milyen emberi mondat ez! Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor valami fáj, amikor veszteség ér bennünket, amikor úgy tűnik, hogy Isten hallgat. A tanítványok számára Jézus halála a remény összeomlását jelentette. Azt hitték, minden véget ért. Nagypéntek sötétsége betöltötte a szívüket.
És mégis: Jézus nem azt mondja, hogy nem lesz szomorúságotok. Nem ígér fájdalommentes életet. Azt ígéri, hogy a szomorúság nem az utolsó szó. Az öröm erősebb lesz, mint a könnyek.
Ez a keresztény ember reménye. Nem az, hogy nincsenek keresztjeink, hanem az, hogy Krisztus velünk hordozza azokat. Sokszor mi is csak nagypénteket látunk: egy betegséget, csalódást, magányt, elvesztett kapcsolatot vagy bizonytalanságot. Ilyenkor könnyű azt gondolni, hogy Isten távol van. Pedig a húsvét éppen arról beszél, hogy Isten a legsötétebb pillanatban készíti elő az új életet.
A szomorúság örömmé fordulása nem mindig egyik napról a másikra történik. Néha hosszú út vezet oda. De aki hittel kitart Krisztus mellett, az megtapasztalja, hogy Isten a sebekből is képes kegyelmet fakasztani. Sok ember tudna arról tanúságot tenni, hogy egy nehéz időszak után mélyebb hitet, tisztább szeretetet vagy új életcélt kapott.
Jézus szavai ma nekünk is szólnak: ne féljünk a könnyeinktől. Isten előtt a fájdalmunk sem hiábavaló. A kereszt után mindig ott ragyog a feltámadás hajnala. És egyszer majd megértjük, hogy az Úr még a legnehezebb óráinkban is az öröm felé vezetett bennünket.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda