Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen!
Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról.
Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem.
Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához.
János Evangéliuma 16,23b-28
Jn 16, 23 c
Jézus szavai első hallásra szinte határtalan ígéretnek tűnnek: „Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek.” Sokszor azonban megtapasztaljuk, hogy nem minden kérésünk teljesül úgy, ahogyan elképzeltük. Vajon mit jelent akkor Jézus nevében kérni?
Jézus nevében imádkozni nem egyszerűen annyit jelent, hogy imánk végére odatesszük: „Krisztus, a mi Urunk által.” Az ő nevében kérni azt jelenti: az ő szívével, az ő lelkületével fordulni az Atyához. A gyermek bizalmával, aki tudja, hogy az Atya szereti őt, és mindig azt adja, ami valóban javára válik.
Mi sokszor csak a pillanatnyi szükségeinket látjuk. Isten azonban az egész életünket látja. Néha azért nem kapjuk meg azt, amit kérünk, mert az Atya valami mélyebbet, maradandóbbat akar adni. Máskor pedig éppen a várakozás által formál bennünket türelemre, hitre és alázatra.
Az ima nem varázslat, hanem kapcsolat. Amikor imádkozunk, nem csupán kéréseket sorolunk fel, hanem belépünk Isten jelenlétébe. És minél közelebb kerülünk Krisztushoz, annál inkább átalakulnak a vágyaink is. Egy idő után már nemcsak azt kérjük: „Uram, add meg, amit szeretnék”, hanem azt: „Uram, add meg, ami közelebb visz hozzád.”
Jézus arra bátorít bennünket, hogy merjünk kérni. Ne féljünk feltárni szívünket az Atya előtt. Vigyük elé örömeinket, sebeinket, félelmeinket és reményeinket. Az Atya nem közömbös irántunk. Ő nem távoli uralkodó, hanem szerető Isten, aki figyel gyermekeire.
És van még valami csodálatos ebben az ígéretben: amikor Jézus nevében imádkozunk, soha nem vagyunk egyedül. Krisztus maga áll mellettünk, ő viszi imánkat az Atya elé. Ezért lehet bizalmunk akkor is, amikor nem látjuk azonnal a választ. Mert Isten mindig meghallgatja azt az imát, amely hitből és szeretetből fakad.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda