19. június, 2020Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta:

   Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.

   Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.

                                                             Máté Evangéliuma 11, 25-30

   Egy rövid történet arról szól, hogy volt egyszer egy meleg szív, amely melegen, élénken és vidáman vert és dobogott. Különösen akkor volt boldog, amikor egy másik szív meglátogatta. A szív egy gyermekhez tartozott. Egy nap különös esemény történt. A szív megtudta, hogy látogató jön hozzá, egy jó barát. Várakozva fogadott mindent, melegebb és figyelmesebb lett. És akkor elé hoztak néhány dolgot. A gyermek, akihez tartozott azt mondta neki: Örül szívem, milyen gyönyörű ez a szép, hosszú ruha. A kis szívbe még sok dolgot kellett bevinni. A gyermek kapott először egy órát és egy ipad-ot. Most már a vendégek és a sütemény sem tudták betölteni a gyermek kicsi szívét tovább, a pénz félretolta mindezt. Na és te ki vagy? – kérdezte a szív, kissé fáradtan és akaratlanul a belépő idegentől. Úgy hangzott, mintha köveket ütöttek volna össze. Én vagyok a látogató, Jézus vagyok! Nekem minden helyre szükségem van. Te kellesz nekem! De a zene olyan hangosan szólt, és az óra is ketyegett hevesen, hogy a szív nem értette a látogató szavait. Csak hűvösen így szólt: Jöjj be hát, ülj a sarokba, de ne zavarj! Jézus helyet foglalt a szív leghátsó sarkában, és minden addigi dolog orrfintorgatva nézte Őt: Mit akar ez itt? Jézus arra gondolt, hogy Betlehemben sem volt hely számára, de ő csak türelmesen várt. Jézus ma is barátokat keres, Neki nem kell meleg ruha, óra, ipad, pénz. Neki más kell az én, a te szíved. Mi az a te életedben ami elfoglalja, sarokba szorítja Jézust a szívedben? Nem föltétlenül dolgokra, vagy tárgyakra kell gondolni, hanem mindarra, ami Jézus elől elfoglalja a helyet.

   Ma szeretnénk Jézusnak helyet készíteni a szívünkben. Szívünk gyakran elkalandozik, de a mai napon a Szívek szívére akar figyelni.

   Az ő szeretete a mi személyes szabadságunk élettere. Az emmauszi tanítványok gyászos hangulata átváltozott a feltámadás örömévé: „Úgy-e lángolt a szívünk, amikor beszélt az úton és kifejtette az írásokat?” (Lk 24, 32). Jézus nem azért jött a világba, hogy megváltoztassa a történelmet, hanem inkább azért, hogy megváltoztassa az emberi szíveket: „Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!… Ezentúl ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen, és kettő három ellen. Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával, az anya a lányával és a lány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával.” (Lk 12, 49; 52-52)

   Ennek tudhatók be a feltámadás utáni megjelenései, amelyek már tervszerűek és a türelem jegyében történtek meg. Megjelenhetett volna dicsőségesen, anélkül, hogy végig hallgatta volna a tanítványok belső vívódásait, hitetlenségük kemény szavait. Jézus azonban nem érzéketlen, nem bigott, még a feltámadásban is tiszteletben tartja, hagyja mindenkinek a szabadságát. Az apostolok vértanúsága rámutat arra, hogy a Feltámadott elfogadása nem ültet át minket egyből a mennyországba. Addig szenvednünk, vívódnunk kell. Az Ő nem tolakodó szeretetének köszönhető, hogy csak a kenyértörésben ismerték fel. Egyesek életében hatalmas változások, csodák jönnek létre, amikor Jézussal találkoznak, de ezek mindig kivételek maradnak. Jézust nem a csodáiért, ajándékaiért, hanem önmagáért kell keressük.

   Szent Ágoston három adventről beszélt. Az első Jézus születésének az adventja, a második a mi személyes adventünk, amikor Jézus a Szentlélek által a szívünkbe költözik és egy harmadik, amely az Egyház vőlegény-várása. Ma a második adventet ünnepeljük. Szeretnénk, ha Jézus megszületne a mi szívünkben is. Jó tudni, hogy létezik a világon egy olyan szív, amely csakis nekünk, értünk dobog.

Ráduly István-Zsolt – Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…