Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott:
Atyám! Elérkezett az óra! Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőíthessen téged. Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél.
Én megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál, elvégeztem. Most te dicsőíts meg engem, Atyám, ott nálad, azzal a dicsőséggel, melyben részem volt nálad a világ teremtése előtt!
Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, és nekem adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. Mert a szavakat, amelyeket nekem adtál, továbbadtam nekik, és ők elfogadták azokat. Biztosan felismerték, hogy tőled jöttem, és hittel elfogadták, hogy te küldtél engem.
Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, – mert a tieid ők. Hiszen a tied mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd! – És én megdicsőültem bennük.
Én nem maradok tovább a világban. Ők azonban a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád.
János Evangéliuma 17, 1-11a
Jn 17, 3
Jézus ezekkel a szavakkal tárja fel előttünk az örök élet legmélyebb titkát: „Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.” Milyen különös, hogy az örök életet nem elsősorban időként vagy jutalomként írja le, hanem kapcsolatként. Az örök élet nem csupán a halál utáni lét, hanem már itt a földön elkezdődik: Isten megismerésében és szeretetében.
De mit jelent igazán ismerni Istent? Nem pusztán azt, hogy tudunk róla dolgokat. Lehet valaki nagyon művelt a hit kérdéseiben, mégis távol marad Istentől. A Szentírásban az „ismerni” szó mély, személyes kapcsolatot jelent. Olyan közelséget, amelyben az ember megnyitja a szívét Isten előtt, és hagyja, hogy Isten formálja az életét.
Jézus azért jött közénk, hogy láthatóvá tegye az Atyát. Benne nem egy távoli, félelmetes Istent látunk, hanem azt az Atyát, aki irgalmas, megbocsátó és végtelenül szerető. Amikor Krisztusra tekintünk, Isten arcát szemléljük. Ezért nem lehet az örök életet elválasztani Jézustól. Ő az út az Atyához.
Sok ember úgy gondol az örök életre, mint valami távoli jövőre. Jézus azonban azt mondja: az örök élet már most elkezdődik minden alkalommal, amikor hitből imádkozunk, amikor szeretünk, amikor megbocsátunk, amikor az evangélium szerint élünk. Minden ilyen pillanatban Isten élete érinti meg a lelkünket.
A világ gyakran azt sugallja, hogy az élet értelme a sikerben, birtoklásban vagy élvezetekben van. Jézus viszont arra tanít, hogy az ember szíve addig nyugtalan marad, amíg meg nem találja Istent. Mert az örök élet nem valami „plusz” az életünk végén, hanem maga a legmélyebb beteljesedés: az élő kapcsolat azzal, aki teremtett és szeret bennünket.
Kérjük ma a kegyelmet, hogy ne csak tudjunk Istenről, hanem valóban megismerjük őt. Mert aki Krisztusban találkozik az Atyával, annak szívében már itt a földön felragyog az örökkévalóság fénye.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda