Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak:
„Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt.
Felkiáltott: »Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.« »Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl.
Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.« »Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él.
Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is idejussanak a gyötrelmek helyére.«
Ábrahám ezt felelte: »Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.« Ám az erősködött: »Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.«
Ő azonban így felelt: »Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.«”
Lukács Evangéliuma 16, 19–31
Jézus Krisztus egyik legmegrendítőbb példabeszéde a gazdag emberről és a szegény Lázárról szól. A történet első látásra a gazdagságról és a szegénységről beszél, de valójában a szív állapotáról.
A gazdag ember bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényesen lakomázott. Kapuja előtt ott feküdt Lázár, tele sebekkel, éhesen, kiszolgáltatva. A történetben az a legmegrázóbb, hogy a gazdag ember nem bántotta Lázárt, nem üldözte, nem verte meg. Egyszerűen nem vette észre. Ez a példabeszéd egyik legmélyebb üzenete: nem mindig a rosszindulat az ember legnagyobb bűne, hanem a közöny.
Lázár neve jelentést hordoz: „Isten segít.” Az emberek nem segítettek rajta, de Isten igen. Amikor meghal, Ábrahám kebelére kerül, vagyis az üdvösségbe. A gazdag ember viszont a szenvedés helyére jut. A példabeszéd ezzel nem egyszerűen a földi viszonyok megfordulását mutatja meg, hanem azt, hogy Isten igazsága végül feltárja az ember életének valódi tartalmát.
A gazdag ember a túlvilágon végre észreveszi Lázárt. De már késő. Amit életében nem tett meg – az irgalmasságot –, azt már nem tudja pótolni.
A történet csúcspontja, amikor a gazdag ember arra kéri Ábrahámot, hogy küldje vissza Lázárt figyelmeztetni testvéreit. Ábrahám válasza így hangzik: ha nem hallgatnak Mózesre és a prófétákra, akkor még ha valaki feltámad a halálból, annak sem hisznek. Ebben a mondatban már ott van a húsvét titka is. Mert valaki valóban feltámadt a halálból: Jézus Krisztus. És mégis sokan bezárt szívvel maradtak.
A példabeszéd ezért nemcsak a gazdag emberről szól. Rólunk szól.
A kérdés nem az, hogy gazdagok vagy szegények vagyunk-e, hanem az: észrevesszük-e a kapunk előtt fekvő Lázárokat, meghalljuk-e Isten szavát a Szentírásban, és képesek vagyunk-e irgalommal élni. Mert az üdvösség sokszor nagyon egyszerű dolgokon múlik: egy észrevett emberen, egy darab kenyéren, egy irgalmas szíven.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda