Az I. Lipót által a török kiűzése után, 1691-ben kiadott és 1848-ig hatályos Diploma Leopoldinum Erdélyt a Habsburg Birodalomhoz csatolta, és az oklevél alapján a székelyek a katonáskodásért „cserébe” megtarthatták adómentességüket.
A hétéves háború (1756-63) alatt azonban Mária Terézia – hivatalosan a török-tatár betörések elleni védelem, a pestis behurcolásának megakadályozása és a csempészek üldözése érdekében határőrség felállítását rendelte el. A valódi cél azonban az volt, hogy ezen alakulatokat betagozzák a hadseregbe és külföldön is bevethessék. A bécsi udvar 1763-ban megbízta Adolf von Buccow tábornokot, hogy szervezzen Erdélyben három székely és két román határezredet.
A román határőr alakulatok szervezése gyorsan haladt, mert a román jobbágyok számára a katonáskodás a felszabadulást jelentette. A székelyek azonban meg akarták őrizni évszázados katonáskodási hagyományukat, kiváltságaikat, és ellenálltak a székely ezredek erőszakos felállításának, amely megszüntette volna az addigi jogaikat. Buccow tábornokot ekkor Mária Terézia leváltotta és helyette báró Siskovics József altábornagyot, horvát-magyar bánt nevezte ki.
Több sikertelen tárgyalás után a székelyek vezetői 1764 január 6-án Madéfalván gyűltek össze, és tárgyalást kértek másnapra a császári bizottsággal. A jogról és hagyományról hallani sem akaró Siskovics azonban a székelyek nagy számát látva fegyveres ellenállástól tartott, és erőszakkal válaszolt. Madéfalvát a következő nap hajnalában körbevette és négy órán át ágyúkkal lőtte a császári sereg, aki kijutott a lángokban álló épületekből, azokat lemészárolták, sokan menekülés közben fagytak halálra. A császári seregek 200-400 (forrástól függően) embert mészároltak le, köztük ártatlan gyermekeket és nőket.
Az eset kivizsgálására alakult császári bizottság a felelősöket a madéfalviak között kereste, többeket letartóztattak. A brutális fellépés megtörte a székelyek ellenállását, a határőrség szervezése márciusra befejeződött. A vérengzés és az erőszakos katonasorozás után indult meg a székelyek tömeges kivándorlása Moldvába, ahol a csángók adtak nekik menedéket. 1774-ben Bukovina a török fennhatóság alól osztrák kéz alá került.
Hadik András gróf közbenjárására megkegyelmeztek a székelyeknek, és behívták őket az újonnan megszervezett, elnéptelenedett tartományba, ahol 1786-ig megalapították falvaikat. Az alapított falvak: Istensegíts (Țibeni), Fogadjisten (1776, Iacobești), Hadikfalva (Dornești), Józseffalva (1785, Tolova), Andrásfalva (1786, Măneuți). A falvak a mai Románia Szucsáva megye területén találhatók.
Forrás: wikipédia