Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.”
Máté Evangéliuma 11,25-30
Jézus szavai ma különösen is a szívünkbe hatolnak: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok és terhek alatt görnyedtek, én felüdítlek titeket.”Ki ne érezte volna már magát fáradtnak? Ki ne hordozna valamilyen terhet — láthatót vagy rejtettet?
Van, aki testileg fáradt, mert sokat dolgozik; van, aki lelkileg, mert csalódások, veszteségek, bűntudat vagy magány nehezedik rá. És van, aki egyszerűen belefáradt abba, hogy jó legyen, hogy próbálja helyesen tenni a dolgát, és mégis annyi nehézség éri.
Jézus nem azt mondja: „Erősödjetek meg, és akkor gyertek hozzám.” Nem azt mondja: „Ha már elég szent vagy, akkor befogadlak.” Hanem „jöjjetek hozzám mindnyájan” — vagyis mindenki, feltétel nélkül. A megfáradt ember számára Jézus nem vizsgát, hanem ölelést kínál.
De mit jelent az, hogy „felüdítlek titeket”? Nem azt, hogy eltörli a terheket, hanem hogy megosztja velünk. A keresztény ember nem terhek nélküli életre kap meghívást, hanem olyan életre, amelyben a teher már nem nyom agyon, mert Jézussal együtt hordozzuk.
Az emberi életben két teher van: az egyik, amit magunk választunk — a szeretet, a hűség, a szolgálat terhe — és a másik, amit nem mi akartunk, de ránk nehezedik — a betegség, a veszteség, az idő múlása, a félreértések. Mindkettőt Jézus ismeri, és mindkettőben velünk van.
Amikor Ő azt mondja: „Vegyétek magatokra igámat”, akkor valójában azt kínálja, hogy együtt húzza velünk a szekeret. A régi világban az iga mindig két ökör vállát kötötte össze. A gyengébb mindig a tapasztaltabb, erősebb mellett járt. Jézus is ezt mondja: Ne cipeld egyedül. Engedd, hogy Én legyek melletted az igában.
És valóban: ha Vele járunk, a teher nem vész el, de átváltozik. A fájdalom imádsággá, a magány csenddé, a küzdelem éretté válik. A keresztből áldás lesz — mert Jézus ott van a kereszt másik oldalán.
Mindenszentek ünnepén is ezt a hívást halljuk: a szentek azok, akik komolyan vették Jézus meghívását. Ők is fáradt emberek voltak, de tudták, hová menjenek a fáradtságukkal. Nem menekültek el, hanem odavitték az Úr elé.
Ez a szentség útja: nem a tökéletesség, hanem a Jézushoz tartozás útja. Ha ma Jézus azt mondja: „Jöjj hozzám”, akkor ez nemcsak meghívás, hanem gyógyítás is. Nem azt kéri, hogy mutassuk meg, milyen erősek vagyunk — hanem hogy engedjük, hogy Ő legyen az erőnk.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda