Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:
A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak.
A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz.
Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
„Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!”
Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!”
Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Máté Evangéliuma 25, 1-13
,,Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!” (Mt 25, 13) – mondat az Újszövetség egyik legismertebb felszólítása, amely Jézus tanításainak mély bölcsességét hordozza magában. Ez a figyelmeztetés nem csupán egy adott történelmi-kulturális helyzetre vonatkozik, hanem minden kor és minden ember számára egyetemes érvényű. Ez a gondolat számtalan művészeti, irodalmi és filozófiai műben visszaköszön, és napjainkban is aktuális marad.
A mondat közvetlenül az ún. tíz szűz példázata után olvasható, amely Jézus tanításainak egyik legismertebb példázata. Ebben a példázatban Jézus a mennyek országának eljövetelét hasonlítja ahhoz a helyzethez, amikor a szüzek egy része készen áll a vőlegény érkezésére, mások pedig nem.
A példázat szerint tíz szűz várt a vőlegényre: öten okosak voltak, magukkal vittek elegendő olajat a lámpásukba, öten pedig balgák voltak, akik nem készültek fel megfelelően. Amikor a vőlegény érkezett, csak az előrelátó, virrasztó szüzek tudtak bemenni vele a menyegzőre. Az elbeszélés végén hangzik el a felszólítás: „Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát!” Ez a mondat szimbolikusan azt üzeni, hogy az embernek mindig ébernek, készenlétben kell lennie, mert nem tudja, mikor jön el az a pillanat, amikor szembe kell néznie a döntő eseménnyel – legyen az az élet vagy a halál, a változás vagy az ismeretlen.
A virrasztás kifejezés itt nem csupán fizikai ébrenlétet jelent, hanem lelki éberséget, belső figyelmet, készenlétet. Az „idő” – a nap és az óra – a jövő ismeretlenségét, a váratlan eseményeket, és az isteni beavatkozás titokzatosságát szimbolizálja. Az üzenet univerzális: az életben bármikor bekövetkezhet olyan fordulat, amelyre nem lehet előre felkészülni, ezért az egyénnek folyamatosan törekednie kell a belső rendezettségre, éberségre, erkölcsi tisztaságra.
A keresztény tanításban a mondat a végidők, a parúzia (Krisztus második eljövetele) várásának fontosságát hangsúlyozza. A hívők számára az állandó készenlét, a folyamatos lelki fejlődés és a hitben való kitartás életprogramot jelent. Nem a félelem, hanem a remény, a tudatos életre való törekvés vezérli ezt a gondolatot: senki sem tudhatja, mikor ér véget az egyéni élet, vagy mikor jön el a végső, isteni számonkérés, így fontos, hogy minden pillanatban készen álljunk.
A kijelentés túlmutat a szigorúan vallási, keresztény értelmezésen. A lét bizonytalanságára, a jövő kiszámíthatatlanságára figyelmeztet. A világnézeti – akár vallásos, akár sztoikus, akár egzisztencialista – értelmezési hagyományban is központi gondolat, hogy az ember ne éljen felelőtlenül, felszínesen, hanem legyen tudatos és éber saját életével, döntéseivel kapcsolatban.
Jézus figyelemztetése nem pusztán elvont tanítás, hanem gyakorlati életvezetési szabály is lehet. A modern ember számára is aktuális, hiszen az élet tele van váratlan fordulatokkal, kudarcokkal, próbatételekkel. Az, aki „virraszt”, vagyis figyelemmel él, könnyebben veszi az akadályokat, rugalmasabban alkalmazkodik a változó körülményekhez, és bátrabban néz szembe a kihívásokkal.
A mindennapi döntések során segíthet felismerni, mikor kell szembenézni a felelősséggel. Éberségre ösztönöz a kapcsolatokban, a munkában, a tanulásban, minden életterületen. Arra tanít, hogy ne halogassuk a fontos lépéseket, hanem időben cselekedjünk.
A figyelmeztetés alapvető üzenete, hogy az ember törekedjen önismeretre, rendszeresen vizsgálja meg saját motivációit, tetteit és gondolatait. Az „idő” ismeretlensége arra sarkall, hogy ne bízzuk magunkat a véletlenre, ne hagyjuk, hogy az élet eseményei sodorjanak bennünket, hanem törekedjünk tudatos életre, belső fegyelemre és értékrendre.
„Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!” idézet nem csupán a keresztény hitéletben, hanem a világi kultúrában is visszatérő motívum. Számos irodalmi, képzőművészeti és zenei mű dolgozza fel ezt a gondolatot, kiemelve a végesség, a múlandóság, és az időhöz való viszony kérdéskörét.
Szép Ernő verseiben, Márai Sándor gondolatfutamaiban, vagy éppen Pilinszky János költészetében is felbukkan a készenlét, az éberség, a végső kérdések iránti figyelem motívuma. Az írók gyakran a váratlanul bekövetkező sorsfordulók, az emberi felelősség, vagy éppen a halál árnyékában értelmezik ezt a gondolatot.
Az éberség, a mulandóság, az idő titokzatossága gyakran megjelenik a festészetben, például a vanitas csendéletekben, ahol az elmúlás szimbólumai – homokóra, hervadó virág, koponya – mind az idő múlására, a pillanat megbecsülésére figyelmeztetnek. Zenei művekben is gyakran találkozunk az idézettel, például oratóriumokban, egyházi himnuszokban.
„Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!” nem csupán egy bibliai idézet, hanem egyetemes érvényű, időtlen felszólítás. Arra tanít, hogy életünket ne automatikusan, megszokások rabjaként éljük, hanem legyünk jelen, figyeljünk önmagunkra, embertársainkra és a világra. Az éberség nem jelent szorongást vagy állandó készenléti állapotot, sokkal inkább azt, hogy a jelen pillanatban, teljes tudatossággal vagyunk jelen, készen a cselekvésre, a változtatásra, a fejlődésre.
Végső soron a mondat üzenete minden ember számára aktuális: az idő kiszámíthatatlan, a jövő ismeretlen – de aki éberen, nyitott szívvel és felelősen él, az képes lesz méltó módon fogadni a napot, amikor eljön az ő órája.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda