„Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát.
Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: »Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm.«
Az intéző így gondolkodott magában: »Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből.«
Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: »Mennyivel tartozol uramnak?« Azt felelte: »Száz korsó olajjal.« Erre azt mondta neki; »Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet.«
Aztán megkérdezett egy másikat: »Te mennyivel tartozol?« »Száz véka búzával« – hangzott a válasz. »Fogd adósleveledet – mondta neki –, és írj nyolcvanat.«
Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.”
Lukács Evangéliuma 16, 1-8
A példabeszédek a Biblia kiemelkedő részét képezik, tanulságos történeteket mesélnek, amelyek mély erkölcsi igazságokat tárnak fel. A “hamis intéző” példabeszéde ösztönzi a hallgatókat, hogy bölcsen gazdálkodjanak, előrelátóan cselekedjenek, és helyesen értékeljék a földi javakat.
Egy gazdag embernek volt egy intézője (vagyis vagyonkezelője), akit megvádoltak azzal, hogy eltékozolja gazdája vagyonát. A gazda számon kéri az intézőt, elrendeli, hogy adjon számot a gazdálkodásáról, mivel el fogja bocsátani állásából. Az intéző, látva saját helyzetét, bölcsen megfontolja, mihez kezdhet: dolgozni nem tud, koldulni szégyell, így egy tervet eszel ki.
Magához hívja gazdája adósait, és mindegyiknek csökkenti a tartozását: az egyiknek, aki száz mérő olajjal tartozik, ötvenre írja át, a másiknak, aki száz mérő búzával, nyolcvanra csökkenti. Ezzel reméli, hogy később barátságot és segítséget nyer tőlük, mikor már nem lesz intéző.
Jézus nem az intéző csalárdságát dicséri, hanem annak előrelátását és ügyességét: “A világ fiai a maguk nemében okosabbak a világosság fiainál.” Arra buzdít, hogy a hívők is legyenek előrelátók, használják bölcsen a rendelkezésükre álló anyagi javakat, hogy örök értékeket szerezzenek. Ez a tanítás mélyebb értelemben a lelki előrelátásról, a bölcs döntésekről és a földi javak helyes használatáról szól.
Ahogy egy magyar közmondás tartja: „Aki nem gondol a holnapra, ma is elveszíti, amije van.” Ez a példabeszéd is azt hangsúlyozza, hogy az előrelátás, okos gazdálkodás és a becsületes életvezetés elengedhetetlen, ha nem csak a jelenről, hanem a jövőről is szeretnénk gondoskodni.
Előrelátás: Az intéző példája rámutat, hogy a váratlan helyzetekben is lehet találékonyan, okosan cselekedni. Földi javak helyes kezelése: Jézus arra int, hogy ne ragaszkodjunk görcsösen az anyagiakhoz, hanem használjuk azokat bölcsen, embertársaink javára.
Lelki értékek: Az anyagi dolgok nem örökkévalók, de felhasználhatjuk őket örök értékek megszerzésére, például szeretet, segítségnyújtás, hűség. Okosság és becsület: Bár az intéző cselekedete önmagában csalárd volt, Jézus az okosságot és a céltudatosságot emeli ki tanításként.
A hamis intéző példabeszéde arra tanít bennünket, hogy minden helyzetben érdemes előrelátónak, bölcsnek és segítőkésznek lenni. Ahogyan a magyar népmesékben gyakran szereplő ravasz figura sem feltétlenül rossz, hanem ügyes, aki a nehézségeken átlát, ugyanúgy az intéző története is a bölcs előrelátásról és a lehetőségek helyes kihasználásáról szól. A „Ki mint vet, úgy arat” mondás is megerősíti: a döntéseink hosszú távon formálják sorsunkat.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda