Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: »Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.« Mondom nektek, éppen így Nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.
Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat, és azt mondja: »Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett drachmámat.« Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”
Lukács Evangéliuma 15,1-10
A történet lényege, hogy a pásztor – aki a példázatban Isten vagy Jézus szimbóluma – száz juhából egyet elveszít. Mégis, ahelyett, hogy megelégedne a kilencvenkilenc megmaradtal, útnak indul, hogy megkeresse az elkóborolt juhot. Amikor megtalálja, örömmel viszi haza, és nagy ünneplést rendez.
A magyar népi bölcsesség szerint is: „Aki keres, az talál.” Ez a példázat is azt hangsúlyozza, hogy minden egyes ember értékes, és senki sincs elhagyva, vagy leírva. Akár eltévedünk, hibázunk, vagy rossz útra térünk, Isten szeretete kitartóan keres bennünket, nem mond le rólunk. Ez a gondoskodás és megbocsátás üzenete, amely a magyar kultúrában is visszaköszön, például a család fontosságának hangsúlyozásában vagy abban a hitben, hogy „minden jó, ha a vége jó.”
A példázatban a pásztor és a juhok képe a magyar vidéki életből is jól ismert motívum, a pásztor alakja évszázadok óta a gondoskodás, a felelősségvállalás, és a kitartás szimbóluma. Az elveszett juh keresése ezért a magyar néplélekben is mélyen gyökerező, ismerős érzés: „Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.” Ez a közmondás is arra utal, hogy minden apró részlet, minden ember számít.
A példázat arra tanít, hogy soha ne mondjunk le senkiről, és mindenkinek új esélyt kell adnunk. A pásztor példája bátorít arra, hogy ne féljünk elindulni azok után, akik eltévedtek, mert a közösség, a család, vagy akár a társadalom csak úgy lehet teljes, ha minden tagja megtalálja a helyét.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda