Abban az időben Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában.
Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak benne.
Jézus erre megjegyezte: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában.” Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön.
Márk Evangéliuma 6,1-6
Mk 6, 4
,,Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában” – az eredeti szövegben Jézus így fogalmazza meg tapasztalatát, amikor saját szülővárosában, Názáretben nem fogadják el őt prófétaként, mert gyermekkora óta ismerik, és nem hisznek rendkívüli küldetésében.
A mondás lényege, hogy az ember a saját közegében, ahol mindenki jól ismeri a múltját, hibáit, gyengeségeit, gyakran nem kapja meg azt az elismerést vagy tiszteletet, amit máshol, idegenek között megkapna. A közmondás szerint: „Senki sem lehet próféta a maga hazájában.” Ez a magyar népi bölcsességek között is gyakran előfordul, és azt fejezi ki, hogy az ismerősök, rokonok, régi barátok hajlamosak lebecsülni valakinek az érdemeit, képességeit, mert a „régi énjét” látják benne.
Ez a gondolat nemcsak a vallási vagy bibliai környezetben érvényesül, hanem a mindennapi életben is. Gyakran előfordul, hogy valaki a saját szűkebb környezetében nem kap elismerést, míg mások, akik kívülről nézik, sokkal inkább értékelik a teljesítményét. Ez a helyzet például művészekkel, tudósokkal, de akár hétköznapi emberekkel is megtörténhet. „Az idegen kutya is jobban ugat” – azaz kívülről könnyebb sikereket elérni, mint otthon, ahol mindenki ismer.
Jézus kijelentése arra tanít, hogy ne csüggedjünk el, ha a hozzánk közel állók nem értékelnek bennünket kellőképpen. Az igazi értékeket sokszor csak idegenek vagy a távolabbi környezet veszi észre, de ez nem csökkenti azok valódi jelentőségét. A mondás figyelmeztet is: próbáljunk meg nyitottabb szívvel és szemmel lenni a saját környezetünkben élő tehetségekre, és ne csak az idegenek szavának vagy teljesítményének adjunk hitelt.
„Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában” mondás időtálló igazságot hordoz, amely a magyar kultúrában is mélyen gyökerezik. A mindennapi életben is érdemes emlékezni rá, hogy ne becsüljük le a hozzánk közel állók értékeit, és ne feledjük: „A próféta is ember, és az ember is lehet próféta.”
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda