Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: 
„Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és egy elcsatangol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet?
Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül neki, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
Máté Evangéliuma 18, 12–14
A történet lényege, hogy egy pásztor száz juha közül az egyiket elveszti, s amikor megtalálja, jobban örül annak, mint a kilencvenkilencnek, akik nem tévedtek el.
Ez a tanítás azt hangsúlyozza, hogy minden egyes ember egyformán fontos és értékes. Ha valaki eltéved, hibázik vagy letér a helyes útról, annak visszatérése külön öröm – „jobban örül neki, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek.” Ez a gondolat a magyar néplélekben is visszhangra talál, hiszen számos közmondás, példabeszéd szól az újrakezdés, megbocsátás és az elveszett értékek megtalálásának öröméről. A hiba is tanítómester. A hibák ugyanis lehetőséget nyújtanak a tanulásra és az önismeretre.
Magyarul gyakran mondjuk, hogy „jobb későn, mint soha”, amely szintén arra utal, hogy az elveszett vagy eltévedt dolgok (vagy emberek) visszatalálása különösen nagy öröm. A példabeszéd arra tanít, hogy ne csak azokat értékeljük, akik mindig a helyes úton járnak, hanem azokat is, akik visszatérnek – hiszen minden visszatalálás reményt, megbocsátást és új kezdetet jelent.
Az idézet azt üzeni, hogy minden ember számít, és az elveszett értékek megtalálása nemcsak magunknak, hanem a közösségnek is öröm. Ez a tanítás az együttérzés, elfogadás és a remény szép példája.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda