Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg?
Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága.
A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban.
Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”
Máté Evangéliuma 5,13-16
Jézus ma különös és bátor kijelentést tesz: „Ti vagytok a világ világossága.” Nem azt mondja, hogy majd egyszer azok leszünk, hanem azt, hogy már most azok vagyunk. Ez egyszerre ajándék és küldetés.
A világosság feladata, hogy utat mutasson. Nem zajos, nem kérkedik, de nélküle sötétben tapogatózunk. Egyetlen gyertya fénye is elég ahhoz, hogy egy sötét szobában eligazodjunk. Így van ez a keresztény ember életével is: egyetlen jó szó, egyetlen bátorító gesztus, egyetlen megbocsátás fényt gyújthat mások életében.
Jézus hozzáteszi: „Nem gyújtanak lámpást, hogy véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek.” A hit nem csupán magánügy. Nem elrejteni való kincs, hanem megosztandó fény. Nem hivalkodó módon, hanem egyszerűen, természetesen, a mindennapi életünkben.
Ma sokan élnek bizonytalanságban, félelemben, remény nélkül. Ebben a világban a keresztény ember hivatása az, hogy reményt sugározzon, békét vigyen a feszültségbe, igazságot a zavarodottságba, szeretetet a közönybe.
De be kell vallanunk: néha a mi fényünk is halvány. Néha félünk világítani, mert attól tartunk, hogy kilógunk a sorból. Pedig a világ nem sötétségből, hanem fényből él.
Jézus maga a világ Világossága. Mi csak az Ő fényét tükrözzük vissza. Nem kell tökéletesnek lennünk, csak nem szabad elrejtenünk azt a fényt, amelyet tőle kaptunk a keresztségben, az igében, a szentségekben.
A világnak nem hibátlan emberekre van szüksége, hanem világító emberekre. Olyanokra, akik életükkel mutatják, hogy Isten közel van, hogy a szeretet erősebb a sötétségnél.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda