Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a zsidók újszülött királya?
Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak.
Azok így válaszoltak: „A júdeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Júda földje, bizony nem vagy a legkisebb Júda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.”
Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!”
Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincses zsákjaikat és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.
Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.
Máté Evangéliuma 2, 1-12
Ez a rész a napkeleti bölcsek, vagy más néven a háromkirályok történetét meséli el, akik Jézus születésekor látogatást tettek Jeruzsálemben, hogy megtalálják az újszülött királyt.
A háromkirályok (görögül magoi, magyarul bölcsek) a keleti országból érkeztek, miután egy különleges csillag megjelenését észlelték az égen. Ez a csillag számukra annak jele volt, hogy megszületett a zsidók királya, akit próféciák szerint vártak. Útjuk Jeruzsálembe vezetett, ahol ezt a kérdést tették fel: „Hol van a zsidók újszülött királya?”
Ez a mondat Heródes királyhoz jutott, aki nyugtalanná vált a lehetséges új uralkodó hírére, és meg akarta tudni, hol született meg a gyermek, hogy intézkedhessen.
Az idézet egyszerre hordoz történelmi és spirituális üzenetet. A „zsidók újszülött királya” kifejezés Jézusra utal, akit a keresztény tanítások szerint Isten küldött a világba, hogy megváltsa az embereket. A bölcsek messzi földről érkeztek, hogy hódolatukat fejezzék ki – ez a gesztus azt jelzi, hogy Jézus születése nemcsak a zsidó nép, hanem az egész emberiség számára jelentőséggel bír.
A csillag követése a keresés, a hit és a remény szimbóluma is lett a keresztény kultúrkörben. Az idézetben megjelenik a kíváncsiság, az útkeresés és a tisztelet: „eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” Ez az alázatosság, a bölcsek kitartása és az isteni jelekre való odafigyelés példaként szolgálhat minden hívő számára.
A háromkirályok látogatása, vagyis Vízkereszt ünnepe (január 6.) hagyományosan fontos keresztény ünnep. Ilyenkor emlékeznek meg arról, hogy a bölcsek ajándékokat vittek Jézusnak: aranyat, tömjént és mirhát, amelyek mind szimbolikus jelentőséggel bírnak. Az idézetet gyakran halljuk templomi szertartásokon, karácsonyi miséken, vagy bibliai olvasmányokban, hiszen kifejezi azt az örök emberi vágyat, hogy megtaláljuk, és tiszteljük az igazságot és a megváltást hozó személyt.
„Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” – ez az idézet a keresés, a hit és a hódolat örök szimbóluma lett. A bölcsek története arra tanít, hogy nyitott szívvel és alázattal érdemes keresnünk az igazságot, amely néha váratlan jelekben mutatkozik meg. Ahogyan a magyar nép is mondja: „Aki keres, az talál.”
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda