Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk:
„Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon.
Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.”
Lukács Evangéliuma 11,29-32
Lk 11, 29
Csendben megállok Jézus szavai előtt. Kemény mondat ez. Szinte kényelmetlen hallani. Nem valaki másról szól — rólam is. Hányszor várok én is jeleket Istentől… biztosítékot, hogy velem van, látható választ a kéréseimre, gyors megoldást a nehézségeimre.
És amikor Isten csendben marad, könnyen azt gondolom: talán nincs is itt. Pedig Jézus azt mondja: a jel már megadatott. Jónás három napig volt a mélységben. A sötétségben, ahol minden elveszettnek látszott. Onnan tért vissza, hogy megtérésre hívjon. Ez a történet előképe annak a titoknak, amelyben Isten végleg megmutatta szeretetét: a halálon át vezető életnek.
A kereszt nem látványos csoda. A feltámadás nem kényszeríti ki a hitet. Isten nem bizonyítani akar — hanem megszólítani. Talán a legnagyobb akadály nem az, hogy kevés a jel, hanem hogy másfajta jelet várok, mint amit Isten ad.
Ő nem mindig a rendkívüliben jön: hanem a megbocsátás nehéz döntésében, egy csendes imában, egy emberi találkozásban, a kitartásban, amikor már feladnám. Jónás jele azt mondja nekem: Isten a mélységekben is munkálkodik. Ott is, ahol én már csak kudarcot látok.
Ma nem új csodát kell kérnem. Hanem nyitott szívet. Uram, adj szemeket, hogy felismerjem jelenlétedet ott is, ahol nem látványos. Adj hitet, amely nem jelekre épül, hanem Rád. És taníts felismerni a feltámadás csendes jeleit a mindennapjaimban.
Ámen.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda