Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből.
Idős volt már napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A Gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lukács Evangéliuma 2, 36-40
Ez a leírás Jézus gyermekkorára utal, amikor a szentírás szerint nemcsak fizikailag, hanem szellemileg és lelkileg is fejlődött. Az, hogy „növekedett és erősödött”, utal a természetes fejlődésre, míg az „eltelt bölcsességgel” a szellemi gazdagodást, tanulást, bölcsesség megszerzését hangsúlyozza. Az „Isten kedvét lelte benne” kifejezés pedig arra utal, hogy Jézus életét Isten tetszése és áldása kísérte, példamutató magatartása miatt.
A mondat a gyermek fejlődésének mintáját mutatja fel, amelyet a keresztény nevelésben gyakran példaként állítanak. Az ifjú korban megszerzett tudás, bölcsesség kincset ér, főleg, ha az Isten tetszését is elnyeri vele.
Ez az idézet arra ösztönöz bennünket, hogy a gyermeki kíváncsiságot, fejlődést ne csak testi, hanem lelki és erkölcsi téren is támogassuk. A magyar nyelv gazdagságát kihasználva mondhatjuk: „A bölcsesség nem örökölhető, csak tanulható.” A hit és a tudás egyensúlya vezethet el oda, hogy az ember Isten kedvében járjon.
Az idézet nemcsak Jézus életére jellemző, hanem minden gyermek fejlődésének ideálját mutatja: testi, szellemi és lelki növekedés, amelyet az isteni jóváhagyás koronáz meg. Ahogy a magyar mondás tartja: „Ahány ház, annyi szokás” – de az alapvető értékek, mint a bölcsesség, az erő és a hit, minden kultúrában fontosak.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda