Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett.
Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította.
Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta Izrael Istenét.
Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” A tanítványok erre megjegyezték: „De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?”
Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk” – felelték.
Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.
Máté Evangéliuma 15,29-37
Jézus tanításai után nagy tömeg gyűlt össze, akik éhesek voltak és nem volt elegendő élelmük. A tanítványok aggódtak, hogyan tudnának ennyi embert ellátni, hiszen csak hét kenyerük és néhány haluk volt. Jézus azonban bizalommal fordult Istenhez, hálát adott az ételért, majd megtörte és átadta tanítványainak, akik továbbadták a népnek.
Ez a történet a gondviselés, az önzetlen megosztás és a hit erejéről tanít. Jézus cselekedetei azt üzenik, hogy még a kevés is elegendő lehet, ha hittel és hálával fordulunk felé. A kenyér megtörése és szétosztása a keresztény hagyományban az Eucharisztia előképe, ahol a kenyér Jézus testét szimbolizálja, amelyet mindenki számára megtör és megoszt.
A magyar népnyelvben gyakran használják a „kenyeret törni valakivel” kifejezést, amely a közös étkezés, közösségvállalás jelképe. „Ahány ház, annyi szokás” – tartja a mondás, de a közös étkezés minden kultúrában az összetartozás egyik legősibb szimbóluma. Az idézett mondatban a cselekvés sorrendje (hálát adott, megtörte, odaadta) kiemeli, hogy minden jó cselekedet első lépése a hála.
Jézus kenyér- és halszaporítása nemcsak egy csoda, hanem örök érvényű tanítás is: a hit, az önzetlen megosztás és a hála minden közösséget összetart, ahogy a magyar közmondás is mondja: „Az Isten adja, de a nép osztja szét.” A történet arra buzdít, hogy a mindennapokban is legyünk képesek megosztani azt, amink van, és hálával forduljunk embertársaink felé.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda