Heródesnek Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia papi osztályába tartozott.
Felesége Áron törzséből származott, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak.
Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sors, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot.
A tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára
Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.”
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú.”
Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.”
A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett nekik, de néma maradt. Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament.
E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”
Lukács Evangéliuma 1, 5-25
Zakariás egy idős pap volt, aki hűségesen szolgálta Istent, és régóta imádkozott azért, hogy gyermeket kapjon feleségével, Erzsébettel. Egy napon, miközben a templomban szolgált, megjelent neki Gábriel angyal, és a fenti szavakkal fordult hozzá, ezzel jelezve: Isten meghallgatta imádságát, és fiuk születik majd, akit Jánosnak neveznek el, később Keresztelő Jánosként lesz ismert.
A magyar népi mondás is tartja: „Aki mer, az nyer.” – vagyis a félelem legyőzésével új lehetőségek nyílnak meg. Az angyali üzenet arra bátorítja Zakariást – és minden olvasót –, hogy ne féljen az ismeretlentől, hiszen az imádság, a hit és a kitartás meghozza gyümölcsét.
Az, hogy Zakariás könyörgése meghallgatásra talált, azt mutatja: a kitartó ima és remény nem hiábavaló. A magyar nyelvben is gyakori mondás: „A türelem rózsát terem.” – vagyis az évekig tartó várakozás végül örömet hoz. Ez a bibliai történet arra tanít bennünket, hogy a nehézségek, kételyek ellenére is érdemes hinni, mert Isten nem feledkezik meg rólunk.
A Zakariásnak szóló angyali bátorítás ma is aktuális: amikor nehézségekkel, reményvesztettséggel küzdünk, ne féljünk, hanem bizakodjunk – mert az imádság, a kitartás és a hit meghozza gyümölcsét, még ha várni is kell rá. Ahogy a magyar mondás tartja: „Ki korán kel, aranyat lel.” – azaz a szorgalom és a kitartás meghozza jutalmát.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda