Abban az időben: Jézus, látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. 
Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és „ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.”
Máté Evangéliuma 5,1-12a
Mt 5, 3-10
A nyolc boldogság Jézus Krisztus hegyi beszédének egyik legismertebb és legmélyebb tanítása, melyet az evangéliumokban olvashatunk. E tanítás évszázadok óta a keresztény erkölcsi gondolkodás egyik alapköve, útmutatást ad a hívőknek abban, hogyan tekintsenek a földi élet kihívásaira, s hogyan reméljenek az örök boldogságban. Elmélkedésünk során megpróbáljuk közelebb hozni e bölcsességet mindennapjainkhoz, és magyar szívvel átgondolni, mit üzennek nekünk ma a boldogságok.
A nyolc boldogságot Máté evangéliuma (5,3–10) őrizte meg számunkra. Mindegyik mondat „boldogok…” formulával kezdődik, melyekben Jézus olyan embereket nevez boldognak, akik a világ szemében gyakran épp ellenkező helyzetben vannak: szegények, sírók, éhezők, üldözöttek. Az isteni logika felcseréli a földi siker és dicsőség mércéjét, s a lelkiekben gazdag és alázatos emberre helyezi a hangsúlyt. A boldogságok is arra emlékeztetnek, hogy az önzés helyett az önzetlenség, a hatalom helyett az alázat vezet igazi örömhöz.
A mai rohanó, anyagias világban nehéz elfogadni, hogy a lelki szegénység, a szelídség vagy az igazságért való üldözés lehet az igazi boldogság forrása. Mégis, ha elcsendesedünk, és befelé figyelünk, felismerhetjük, hogy az emberi lélek mélyén nem a birtoklás, hanem az elengedés, nem a harsányság, hanem a belső béke, nem a bosszú, hanem az irgalom ad tartós boldogságot. S ahogy mondani szokás: „A türelem rózsát terem” – a boldogságok is a türelemre, a jóságra, az igazság melletti kitartásra bátorítanak bennünket.
A magyar nép történelme során számtalan nehézségen ment keresztül, mégis mindig meg tudott újulni, „újra tudott remélni a romokon is”. A boldogságok tanítása – a szegénység, szelídség, irgalom, tiszta szív, békességszerzés, üldöztetés elviselése – éppen azt a lelki tartást tükrözi, amelyet a magyarok is őriznek hagyományaikban. Nagyszüleink gyakran mondták: „Jobb adni, mint kapni”, és a boldogságokban is azt találjuk: a mások szolgálata, a megbocsátás, a tisztaszívűség vezet el a valódi örömhöz.
A boldogságokat olvasva felmerül a kérdés: tényleg azok a boldogok, akik sírnak, akiket üldöznek, akik szelídek? Jézus tanítása arra hív, hogy a világ felszínes örömeinek hajszolása helyett mélyebb, lelki boldogságokat keressünk – olyanokat, amelyek nem múlnak el az idővel. A mai ember is megtanulhatja, hogy a boldogság nem a külső körülményeken, hanem a belső hozzáálláson múlik. Ha magunkévá tesszük a boldogságok szellemiségét, életünk könnyebb, békésebb, és valóban értékesebb lehet. Ahogy a régi magyar mondás tartja: „Ki mint vet, úgy arat” – a boldogság magvait is a szívünkben kell elültetnünk.
A nyolc boldogság nemcsak keresztény hitünk központi üzenete, hanem egyetemes igazság is: emberségünk legmélyebb vágyairól szól. Arra tanít, hogy a nehézségek közt is lehet reményt, békét és igazi örömet találni. Ha megpróbáljuk életünket a boldogságok szellemében élni, talán mi magunk is élő példák lehetünk mások számára.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda