Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél.
Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.
Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
János Evangéliuma 1, 1-18.
E sorokban János apostol Jézus Krisztus isteni mivoltáról, dicsőségéről, valamint arról tesz tanúságot, hogy ő maga és a többi tanítvány is személyesen megtapasztalta Krisztus nagyságát.
A „dicsőség” szó a Bibliában gyakran Isten jelenlétére, fenségére és mindent felülmúló hatalmára utal. Amikor János azt írja, hogy „láttuk az ő dicsőségét”, arra gondol, hogy Jézus személyében Isten maga jelent meg az emberek között. Az „Atya Egyszülöttjének dicsősége” kifejezés hangsúlyozza Jézus egyedülálló kapcsolatát az Atyával: ő nem csupán egy próféta vagy tanító, hanem maga Isten Fia, akiben az isteni természet teljesen megnyilvánul.
János kiemeli, hogy Jézus „telve kegyelemmel és igazsággal”. A kegyelem (azaz az érdemtelenül adott szeretet és megbocsátás) és az igazság (az Isten szentségének, törvényeinek való megfelelés) egymást kiegészítő tulajdonságok. Jézusban mindkettő tökéletesen jelen van, ami az emberiség számára reményt és útmutatást jelent: a bűnösök kegyelmet nyerhetnek, ugyanakkor Isten igazsága sem csorbul.
Ez a vers évszázadokon keresztül erőt és vigaszt nyújtott a keresztények számára. A magyar hitéletben is gyakran idézett szöveg, amely arra emlékeztet minket, hogy „ahol a szükség, ott a segítség”, vagyis Isten közelsége és szeretete a legnehezebb időkben is velünk van. Ahogy a magyar közmondás tartja: „Isten malmai lassan őrölnek, de biztosan”, azaz az ő igazsága mindig érvényesül.
János evangéliuma ezen sora arra hív, hogy felismerjük és elfogadjuk Jézus Krisztus isteni dicsőségét, amely kegyelemmel és igazsággal teljes. Ez a felismerés nemcsak hitünk alapja, hanem életünk iránytűje is lehet, amely segít abban, hogy hűségesek és emberségesek maradjunk mindennapi küzdelmeinkben.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda