Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek.
Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.”
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten”. Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét.
Máté Evangéliuma 1, 18-24
Az „Emmanuel” kifejezés a bibliai hagyományokban és a keresztény kultúrában mély jelentéssel bír. A szó eredete a héber „ʿImmánú Él” kifejezés, amelynek jelentése: „Velünk az Isten”. Ez a kifejezés nem csupán egy név, hanem egyben ígéret és hitvallás is, amely évezredeken át jelentős szerepet játszott a hívő emberek életében.
Az „Emmanuel” szó először az Ószövetségben, Izaiás próféta könyvében jelenik meg: „Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, s Emmánuelnek nevezi majd el” (Izaiás 7, 14). Itt a név azt az ígéretet fejezi ki, hogy Isten nem hagyja magára népét, hanem velük marad a nehéz időkben is. A magyar nyelvben gyakran fordítják egyszerűen így: „Velünk az Isten.”
A keresztény hagyományban az „Emmanuel” Jézus Krisztus egyik legfontosabb neve lett. Az Újszövetség szerint Jézus születése beteljesítette Izaiás próféciáját: „És az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: Velünk az Isten” (Mt 1, 23). Ez a név hangsúlyozza, hogy Isten Jézusban emberré lett, közénk jött, sorsunkban osztozik, és folyamatosan jelen van életünkben.
A „velünk az Isten” gondolat nem csak a vallási életben, de a magyar néphagyományban, irodalomban is gyakran visszaköszön. Sok magyar népdalban, adventi és karácsonyi énekben is megjelenik, különösen az ünnepi időszakban, amikor a családok együtt ünneplik Jézus születését. A mondás gyakran ad vigaszt, reményt és biztonságot azoknak, akik nehézségeken mennek keresztül.
Az „Emmanuel” – „Velünk az Isten” – üzenete örökérvényű bátorítás: Isten jelen van életünkben, örömben és bánatban egyaránt. A magyar keresztény hagyományban ez a kifejezés különös jelentőséggel bír, hiszen emlékeztet minket arra, hogy sosem vagyunk egyedül, és Isten szeretete minden időben velünk marad.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda