Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette:
„Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.” Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták kiről mondta ezt.
A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: „Kérdezd meg, kiről beszél?” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belé szállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!”
Az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy – mivel Júdásnál volt a pénz – Jézus megbízta: „Vedd meg, amire szükségünk lesz az ünnepen!” Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne, az Isten is meg fogja öt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.”
Erre Simon Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?” Jézus így válaszolt: „Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter azonban erősködött: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted,” Jézus ezt felelte neki: „Életedet adod értem? Bizony bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”
János Evangéliuma 13, 21-33.36-38
Az utolsó vacsorán Jézus megrendül a lelkében, mert tudja, hogy ez nemcsak a búcsúzás, hanem az ármánykodások, az árulások kezdetének az éjszakája is.
Az apostolok nem értik Jézus szavait, értetlenül hallgatják, nem tudják kikről beszél. Nem véletlenül jegyzi meg az evangélista azt, hogy éjszaka volt. Még a szeretett tanítvány sem tudja kideríteni, hogy ki az, akit Jézus árulással vádol. A bemártott falattal egyidőben a Sátán beleszáll Júdásba. Itt már nem számít a becsület, a bajtársiasság, éjszaka van, a bűn és a titkolozás körüllengi ezt a meghitt éjszakát. Azok is Jézus ellen fordulnak, akiket barátainak hívott meg. Ennél fájdalmasabb nincs, mint amikor az embert saját barátai árulják el.
Nem idegenekről van szó, hanem olyan személyekről, akikkel három éven át együtt utazott, velük együtt evett és ivott, őket avatta be életének titkaiba, nekik adott hatalmat, hogy betegeket gyógyítsanak meg, ördögöket űzzenek ki.
Ez a lélek sötét éjszakája, amikor úgy látszik, hogy Isten tételnül figyeli a bűn titkát, amely látszólag mindenkit magával ránt a fertőjébe. Ahol az utolsó szó az árulásé. Az apostolok valóban nem tudják még, hogy milyen lelkület van bennük.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda