Nyilvános működése idején Jézus bejárt minden várost és falut.
Tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét, meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek.
Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!”
Akkor összehívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt.
Majd elküldte őket, és megparancsolta nekik: „Menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa. Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!”
Máté Evangéliuma 9,35–10,1.6-8
A „aratnivaló” ebben az összefüggésben nem csupán a mezőgazdasági munkát jelenti, hanem átvitt értelemben utal azokra a lelkekre, emberekre, akik várják az örömhír megismerését, a szeretet és hit befogadását. Az „aratás Urának” említése pedig Istenre utal, aki a világ minden dolgát irányítja, s akitől kérnünk kell, hogy küldje el azokat, akik hivatást éreznek a szolgálatra.
A magyar népi kultúrában az aratás mindig is fontos időszak volt, amelyhez számos szokás, dal és közmondás kapcsolódik. Az „aratni, mint a búzát” kifejezés például gyakran előfordul, amikor a kemény munkát, kitartást említjük. A bibliai idézet azonban túlmutat a földi aratáson: itt az emberek lelki vezetése, támogatása kerül középpontba.
Ma, amikor a közösségek sokszor elmagányosodnak, és egyre többen keresik az élet értelmét, különösen időszerű ez a mondat. Sokan várnak bátorítást, segítséget – ám kevés, aki hajlandó időt, energiát fordítani rájuk. Ezért szükséges, hogy imádságban és cselekedetben is kérjük Istent, küldjön munkásokat: lelkipásztorokat, segítőket, tanítókat és mindazokat, akik készséggel fordulnak mások felé.
„Sok kéz hamar kész.” – tartja a magyar közmondás, amely szintén arra utal, hogy ha többen dolgozunk együtt, nagyobb eredményt érhetünk el. Az idézett bibliai mondás is erre ösztönöz: ne maradjunk tétlenek, hanem vegyünk részt a közös munkában, legyen az lelki vagy fizikai aratás.
Az aratás Urának kérése nemcsak ima, hanem cselekvési felhívás is. Mindannyiunkban ott rejlik a lehetőség, hogy munkások legyünk az „aratásban”, vagyis segítsünk embertársainkon, támogassuk közösségünket, és hozzájáruljunk egy jobb, szeretetteljesebb világhoz. „Ki korán kel, aranyat lel” – ahogy egy másik közmondás mondja, aki először cselekszik, annak jutalma is bőséges lehet. Ne késlekedjünk, hanem tegyük meg a magunk részét!
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda