A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: 
„Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik.
A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: »Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.«” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett, Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!”
Máté Evangéliuma 26,14-25
Mt 26, 24
„Jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.”
Ez a jézusi mondat egyszerre hordoz fájdalmat, igazságot és mélységes szeretetet. Jézus nem egy névtelen árulóról beszél, hanem egy konkrét emberről: iskarióti Júdásról. Ő kiválasztott volt, közel állt Jézushoz, mégis elárulta. Ez rávilágít arra, hogy az ember szabadsága valóságos és komoly: képesek vagyunk a legnagyobb jóval szemben is dönteni. Az árulás nem egy hirtelen pillanat műve, hanem sok apró engedmény, megalkuvás, belső megkeményedés eredménye.
„Jobb lett volna, ha meg sem születik” – ez nem átok, hanem a bűn következményének drámai kifejezése. Jézus nem gyűlölettel mondja, hanem fájdalommal. A bűn nemcsak törvényszegés, hanem kapcsolatrombolás: elszakadás az élő Istentől. Júdás tragédiája abban áll, hogy nemcsak elbukik, hanem nem hisz az irgalomban.
Érdekes, hogy Jézus nem nevezi meg nyilvánosan Júdást, nem leplezi le a többiek előtt. Az utolsó pillanatig lehetőséget hagy neki a visszafordulásra. Ez az isteni irgalom egyik legmélyebb jele: még az árulás küszöbén is van visszaút.
Ez az ige nemcsak Júdásról szól. Mindannyiunkban ott van az árulás lehetősége – amikor hűtlenek vagyunk hivatásunkhoz, amikor hallgatunk az igazság helyett, amikor kényelmet választunk a szeretet helyett. De ugyanakkor ott van a lehetőség is: nem Júdás útját kell választani, hanem Péter apostol útját, aki elbukott, de visszatért és sírt.
Papként különösen erős ez az ige: a közelség Jézushoz nem automatikusan jelent hűséget. A hivatás ajándék, de egyben állandó döntés is. A kérdés mindig ez: ma kinek az oldalán állok? Jézus kijelentése nem a reménytelenség szava, hanem figyelmeztetés és hívás: ne keményítsük meg a szívünket, amíg még lehet szeretni, visszatérni, megbánni.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda