Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget.
Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett, A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek.
Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.
Márk Evangéliuma 6,45-52
Mt 6, 48
Ez az a jelenet, amikor Jézus az éjszaka közepén, a tanítványokat háborgó vízen hagyva, gyalog indult feléjük a tengeren járva.
Az ókori zsidó és római szokás szerint az éjszakát négy részre, úgynevezett őrváltásra osztották. Az első őrváltás este 6-tól 9-ig, a második 9-től éjfélig, a harmadik éjféltől hajnali 3-ig, a negyedik pedig hajnali 3-tól 6-ig tartott. A „negyedik őrváltás” tehát az éjszaka legutolsó, hajnali szakaszára utal, amikor már világosodni kezd.
,,A vízen járva feléjük indult” – ez a szófordulat Jézus csodatételét jelzi, amikor a tanítványai viharba kerültek a Galileai-tavon, és Jézus a víz felszínén járva megközelítette őket, ezzel bizonyítva isteni hatalmát. A magyar népnyelvben is gyakran használják ezt a kifejezést a lehetetlen vagy rendkívüli dolgok megtételére.
Magyarul az ilyen bibliai mondatok gyakran szállóigévé válnak, és a hétköznapi beszédben is előfordulhatnak, főleg, ha valaki valami rendkívüli vagy lehetetlen dolgot próbál véghezvinni. Az ilyen kifejezések – ahogy a magyar közmondás mondja: „Aki mer, az nyer” – bátorságot és hitet sugallnak, különösen nehéz helyzetekben.
Az „éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult” mondat: a hit, a remény és a rendíthetetlen kitartás jelképe, amely arra bátorít, hogy még a legnehezebb pillanatokban is higgyünk a lehetetlenben.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda