Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett.
Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.
Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet.
A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
János Evangéliuma 1, 1-18
A János evangéliuma elején az „Ige” (görögül: Logosz) fogalma jelenik meg, amely az isteni teremtő szót, bölcsességet, sőt magát Krisztust is jelöli. Az evangélium szerint az Ige öröktől fogva Istennél volt, általa lett minden, és ő maga testesült meg Jézusban. Az idézett mondat arra utal, hogy Jézus, mint az Ige, jelen volt a teremtésben, sőt általa lett minden, ami van.
„A világban volt”: Azt fejezi ki, hogy az isteni Ige (Jézus) belépett az emberi történelembe, jelen volt az emberek között. Ez utalhat Jézus földi életére, de tágabb értelemben arra is, hogy Isten mindenhol jelen van.
„A világ őáltala lett”: Az egész teremtés az ő közreműködésével történt, azaz ő a teremtés forrása, minden élet és létezés alapja.
„De a világ nem ismerte fel őt”: Ez a sor a felismerés hiányára utal. Bár az emberek között élt, nem ismerték fel benne az isteni eredetet, a megváltót, sőt, sokan elutasították őt. Kulturális és általános jelentés
A mondat túlmutat vallási jelentőségén: gyakran előfordul az életben, hogy valami vagy valaki különleges, értékes dolog jelenik meg körülöttünk, de nem ismerjük fel a jelentőségét, nem vesszük észre a valódi értékét. Ahogy a magyar mondás tartja: „Nem látja a fától az erdőt.”
Ez a bibliai idézet arra taníthat minket, hogy legyünk figyelmesebbek, nyitottabbak a világban megjelenő értékek iránt, és törekedjünk a dolgok mélyebb megértésére. Vallási értelemben a hit és a felismerés fontosságára hívja fel a figyelmet, de mindennapi életünkben is megszívlelendő tanulság.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda