Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken.
Amikor valaki ezt a kérdést felteszi – „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?” – valójában nem saját hatalmát akarja igazolni. Inkább azt vizsgálja, hogy a másik ember szívében megszületett-e már a bizalom, amelyen keresztül a kegyelem működni tud.
Az emberi lélekben a hit nem egyszerű ráhagyatkozás, hanem kapu. Ha nyitott, akkor a segítség – legyen az isteni vagy emberi – be tud lépni. Ha zárva van, a legnagyobb jószándék is kívül reked.
Jézus sokszor kérdezte ezt: nem azért, mert ne tudta volna, mire képes, hanem mert a hit által akarja az embert bevonni Isten művébe. A segítség, amit kapunk, mindig a bizalom talaján sarjad ki. A hit nem kényszer: szabad válasz arra, hogy engedjük-e a világosságot belépni életünk sötét részeibe.
Amikor pedig mi tesszük fel ezt a kérdést másoknak, akkor valójában azt kérdezzük:
Van-e hely bennetek a reménynek? Nyitva van-e a szívetek a vigasztalásra, útmutatásra, gyógyulásra?
Segíteni csak annak lehet, aki megengedi, hogy közel menjünk hozzá. A hit itt nem dogma, hanem bizalom:
„Elfogadlak, és hiszem, hogy jót akarsz nekem.”
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda